Reggel négykor felmarkoltam a nyereményt és egy gyors tusolás után már robogtunk is a reptérre, mert sajnos indulás volt haza. A röpke 20 órás út gondolata egy picit aggaszt, de én szeretek repülni és erre a tulajdonságomra koncentrálva már nem is tűnik olyan iszonyatosan hosszúnak.
Én Deltával igyekszem vissza Barcelonába, Andiék meg a Uniteddel Düsseldorfba, szóval még a a las vegasi McCarren INTL reptéren elválnak útjaink. Be is vonulok az feszültségig pakolt lila és már drámaian megviselt bőröndömmel a check in-hez. Egy finom reggeli után már ballalgok is a Salt Lake city-be tartó járathoz. A kapuhoz érve feltűnik az arcokon, hogy nem én vagyok az egyetlen aki végig játszotta az éjszakát.... Minden rendben van és menetre kész, gyorsan mind a 40 fő bepattant a CRJ-be, ezzel be is telt a gépünk, szóval a méreteit is elárultam. Felszálláskor a hajnali Las Vegas strip felett húzunk el, egy utolsó pillantás a széles utcára a sok szállodával na meg a villogó fényeivel. Aztán egy gyors jobbos és kifelé a vörös hegyek medencéjéből, irány Utah állam és az egykori téli olimpia helyszíne. Ez mindösszesen innen csak 1 óra és 15 perc. Mérhetetlen fáradtság miatt tulajdonképp végig tudtam aludni az utat, de a rázós leszállásra még én is felkeltem. A sós tó feletti rázkódás után ismét hegyek közé ereszkedünk akár csak Vegasban, mondjuk a hóval borított csúcsok és a sok zöld, azért világossá teszi, hogy más ám ez a vidék. Ne feledjük csak 1 óra és 15 perc volt az út, de ég és föld a különbség. Terminálban mindent lehet kapni ami síeléssel kapcsolatos, de az én agyam ezt annyira még nem képes feldolgozni...
Egy jó 2 órás várakozás után aztán már készen is állt a vas New York JFK felé, ez pedig a Delta 001 számú járata volt. Hm, megtisztelő, hogy ilyen járatszámmal utazhatok! A szerencse is mellé hajlandó állni és senki nem ül mellettem a közel !5! órás úton, szokatlanul pici gépnek számít ezen a távon a 737-800-as, de az ülésem felett Wifi jel figyel és a felszállás előtt már mondják is, hogy bizony itt még az is van 10.000 láb felett (utazó magasság). Elő is kaptam szeretett masinámat és 10 USD-t hajlandó is voltam kicsengetni a 24 órás szolgáltatásért. Nyilván egyből fácse és share, csak azt nem tudom megjelölni, hogy hol vagyok... El kell mondanom, hogy óriási érzés volt! Azt éreztem amit nagyon régen egy jó Malév repülés során... mondjuk úgy 10 éve. Gerdával is jót beszélgetünk mialatt az államok háromnegyede felett áthúzok... A Nagy-tavak környékén kezd sötétedni és Chicago-t is látni a magasból. Mire New Yorkhoz érünk teljesen sötét lett. Alacsonyan érkezünk a város felett és meglepetésre a Jets és Giants stadionja felett is elhaladunk, ahol éppen meccs van... Látszanak az óriási felhőkarcolók és a szabadság méretes szobra is, ezt látni akartam... Akkor is, ha csak így a levegőből, de akartam és láthattam, közben meg az Empire States Of Mind című számot hallgattam és arra gondoltam, hogy ide bizony még el kell jönni. A leszállás előtt kegyetlen hosszú ideig tekeregtünk a város felett, szóval nem volt olyan szög amiből Manhattan-t ne láttam volna. Landolás után, gyorsan a terminálban behúztam egy pár New York-os szuvenyírt, mert azért az csak kell. Utána nyomás megkeresni a barcelonai vasat. Na itt egy olyan jó órát utaztam a reptéren mire megtaláltam, pedig nem tévedtem el. Azért akinek nem a tájékozódás a legerősebb skillje az itt hamar bajba kerülhet...
A kb. egy órás tekergést követően meg is találtam a 767-est ami Barcelonába repített. Ismét nagy a szerencse faktor és senki nem ül mellém a nyolc órás útra. Óriási boldogság és már dugom is el az extra Delta takarót, természetesen ész nélküli gyűjtés. Aztán szépen lassan kivártuk a sorunkat és mi is a futópályára kerültünk, melynek vége a nyílt óceán felé néz. Gyorsan el is halványulnak alattunk a fények és már csak a sötét éjszakába repülünk, alattunk meg a végtelen óceán. Elég gyenge vacsora után már el is aludtam, majd egy 2 óra múlva arra ébredtem, hogy fázik a homlokom... Ablakra odafagyás érzékelése és nehéz felkelés, majd helyezkedés a két ülésen ami csak nekem volt az egész gépen és ismét alvás, de közben kinéztem az ablakon és teljesen elképesztő látvány tárult elém. Nem is tudom leírni, fénykép készítése pedig lehetetlen volt. Látvány félelmetes és egyben tényleg fantasztikus volt... Hold világít, végtelen sötét óceán, rettenetesen hideg ablak és amikor a térképre néztem láttam, hogy pont valahol félúton járunk a két szárazföld között, ha most baj van, akkor nincs segítség... Nos ez az összhatás és az élmény rendkívül beégett az emlékezetembe, valamiért sokszor eszembe jut, de magam sem tudom miért. Napfelkelte idején már az ibériai félsziget felett járunk, egy szó szerint könnyed reggeli és már arra gondolok, hogy nyolckor landolás és egyből munka.
Picit nehezen éltem meg a reggeli munkát, de amikor arra gondoltam, hogy mit éltem át, akkor természetesen nagyon boldog voltam és hálás voltam tesómnak Andinak és Javiernek, hogy elvittek erre az hihetetlen túrára amire mindig is nagyon vágytam! Igazán köszönöm nekik az élményt és, hogy ennyi mindent megmutattak! Remélem egyszer meg is tudom nekik hálálni! Viszont holnap életük legnagyobb napja lesz :) Szóval így is szeretnék nekik sok boldogságot kívánni! :)
