A tegnapi nap igazi “Traditional Texas day” volt. Mondtam tesóméknak, hogy engem nagyon érdekelne egy jó kis vidéki hely, ami nem feltétlen egy idengenforgalmi góc. A célpont Bandera városka lett 30 mérföldre San Antoniótól. Ez mondjuk nem azért történt, mert a térképen ezt szúrtam ki, hanem azért mert Andi bizony ennek a városnak a Highschool-jában fejezte be a gimmnáziumi tanulmányait, szóval itt érettségizett le, itt töltött el az utolsó évet a gimis korszakából. Természetesen ezért neki is érdekesnek számít a hely, így izgatottan vágunk neki a útnak. Ja igen a 4. nap kimaradt.. ennek oka van, de később még pótolva lesz!

A körülbelül másfél órás út is érdekes volt, mert most nem egy autópályán, hanem egy egyszerű úton haladunk a ranchek világában. Ez egy picit dimbes-dombos vidék...

...ha otthon kellene hasonlítani valamihez, akkor a Gödöllöi-dombság lenne a megfelelő hasonlat, de természetesen csak és kizárólag a domborzatra értem. Eső már jó ideje nem esett, szóval a száraság elég nagy. Alacsony fák sokasága és sárga fű, valamint embertelen nagy kaktuszok földje ez. A dombok között kanyargó széles útról mindenfelé, a jó nagy ranchekhez vezető földutak sokasága indul. A ranch és a házak olyan messze, hogy az útról nem is látszanak. Banderaba érve egyértelműen kivehető, hogy itt egy jó széles főutca van és azon van minden ami fontos.

Kipattantunk a szekérből és gyalog esünk neki a boltoknak. Valahogy itt igazából tényleg lehet érezni a “western feelinget”. A házak verandája és homlokzata megfelel az elvárásnak és természtesen mindenki cowboy kalapban és a hozzá tartozó öltözékben jár és mozog a “centrumban”. Andival több boltot is kinézünk, mert vinnénk innen szuvenyírt és meglepő mondon találunk is vagy négy helyet, ahonnan bármit tudunk vinni. A boltokban tényleg minden Texassal kapcsolatos és van ahol az eladó felesége készíti a szuvenyírek sokaságát. Érdekes ez, de a válasz egyszerű. Itt mindenki nagy lokálpatríóta, szóval ők maguk is sokat vásárolnak ezeken a helyeken, mert saját házaikat is ezzel díszitik. Természetesen mindenhol a második kérdés, hogy honnan érkeztünk ide… Andi közben kifejti, hogy itt mindenki ismer mindenkit, szóval gyorsan terjed a hír, hogy “betolakodók” jöttek. Amúgy mindenki nagyon kedves csak olyan cowboy szlenget használ, hogy nem tudom megérteni, de kedvesen mosolygunk. Éhesek vagyunk és kéne enni, szóval meg is találjuk azonnal a megfelelő éttermet, ahol szintén nagyon kedvesek és miután feltették a “honnan is érkeztünk” kérdést már rendelhetünk is. Kis salátabárnál próbálok épp választani, már jön is a kalapos cowboy és felteszi a kötelező kérdést, majd azonnal javaslatokat ad és mondd még valamit amit nem értek, de mosolygok. Javier javaslatára helyi rántott húst választok és ahogy már megszoktam, itt hiba nincs is benne…

Ebéd után, szemben az út túloldalán, kiszúrtam egy igazi trandicionális helyet. Olyan kávézós hely, ahol van egy kis bárpult, de egyben árul mindenféle jót amire az embereknek szüksége van, házi fagyi is kapható a 100 éves recept alapján. Az épület is jó sok évet megélt már és az ilyen helyekhez mindik szellemekkel kapcsoaltos történet is fűzödik, de ez titok marad...

Andi pocakja mérete miatt inkább autóval folytatjuk a felfedezést a városka utcáiban. Természetesen ezt is másképp kell elképzelni. A házaknak hatalams kertje van és távol vannak egymástól, a kerítés erre sem jellemező. Gurulunk két utcát és őzikékre leszünk figyelmesek, benn a város közepén!!!! Hogy mi??? Azt hittem, hogy ezek valamelyik házhoz tartoznak, mert a főutcán az !őz feldolgozó! mögött is láttam hármat, de akkor ők csak éppen elég rossz helyen legeltek??? Válasz igenlő… Itt nem félnek az embertől az őzek és szarvasok, bejönnek a városba, sőt még közel is jönnek az autóhoz. Javier aki amúgy nagy vadász, megjegyzi, hogy itt nem szokták nyakon lőni őket. Pedig praktikus lenne az kiülni az erkélyre a hintaszékbe puskával és várni… Mondjuk ebben az igazi texasi házikóban, ami műemlék státusszal is rendelkezik. Ezek azok a házak amik igazán segítenek elképzelni, hogy milyen lehetett itt egyszer az élet, ami máig sem sokat változott.

Na de térjünk vissza a négylábú bolondokhoz. Volt körülöttünk, vagy öt nőstény… kell lenni egy hímnek is itt valahol. Na meg is van a bolond állat….

Igen… ott fekszik a BBQ grillel szemben az egyik ház kertéjben. Mintha tudná, hogy mi lesz a sorsa, de nem érdekli… Miért nem keni be magát és fekszik bele egyenesen a grillbe??? Vicc, elképesztően fura látvány ez, a vadon a városban és város a vadonban…

Még látunk pár igazi történelmi háziókót és meglessüka  folyót is ahol Andiék fürödtek még kb 15 évvel korábban. Kristálytiszta víz, csodálatos környék és a fán pedig ott lóg az ugráláshoz szükséges kötél is…

Kicsit furikázunk a parton és látjuk, hogy a helyiek készítik elő a karácsonyi világítást a 25 fokban… meg kell, hogy mondjam, nem jön át a kárcsonyi érzés ebben a melegben.

A kis felfedező túra végeztével már hasítunk is vissza San Antonioba, ahol a vacsora egy igazi helyi étteremben van tervezve. A hely tényleg különleges és itt bizony csak kézzel evés van. Rendeltünk egy pici oldalast, pár szelet marhát, pulyka csíkokat Andinak és még egy kis kolbász is figyel a választékban. Adtak még egy kukorica saláltát, ami édeskés volt és valami iszonyatosan finom. Egy ilyen igazi country day-enk a végére egy ilyen vacsora kellett…

A mai napról több képet még itt találtok:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.535495486479503.134211.100000571698196&type=1

Jelenleg Javier anyukájának a testvérénél lakunk, aki egy igazi kertvárosi részen él a feleségével. Ez olyan része a városnak, amit egyszer mindenki akar látni aki nem idevalósi. Igazi szülifelis környék, ahogy azt már sok amerikai filmben láttam, de ez tényleg olyan, mintha egy film díszletén furikáznánk végig. Mivel karácsony közeleg és itt bizony a ház feldíszítését és a kivilágítását elég komolyan veszik, ezért kérem, hogy menjünk egy kört és nézzónk körbe. Elkéspesztő amit láttam, ezek tényleg úgy csinálják és abban is egészen biztos vagyok, hogy versenyeznek egymással. Elképezelem, ahogy felkel a szomszéd és meglátja reggel szemben az új mozgó hóembert, tejes kiakadás és azonnal visszavágás tervezés. Ez egy olyan igazi békés háború lehet és 1 hónapig tart minden évben. Felőlem! Nekem teszik én csak örülök a látványnak…

A házigazdánk sem volt rest díszítés illetően, bár ő inkább belülről díszített fel a mindent, egészen a fürdőig… Tévedtem, mert mikor ismét este megékreztünk már a ház előtt a fák is ki voltak vílágítva, egész nap ezen dolgozott. Még andi meg is jegyezte viccesen, hogy panaszt fog tenni, hogy a ház kívülről nincs feldíszítve, de erre nem volt szükség, mert mire otthon voltunk kívülről is készen volt.