Az első nap fáradalmaiból kiindulva már megfelelően megpihentettem a testemet és készen álltam Vegas északi részének a felfedezésére is. Nem kéne elfejteni, hogy még mindig a skorpiók és csörgőkígyók otthonában a sivatag kellős közepén vagyunk. Ezzel a gondolattal picit nehéz megbirkózni. Bár reggel, amikor aranyban pompázik a kevés felhő az égen és a naptól vöröslő hatalmas hegyek látványa fogad az ablakban, akkor azért ki tud rázni a hideg minden probléma nélkül…
Elsőként a velünk szemben található Bellagio szállodába mentünk át, az egyik legpompásabb hely, nagyon adnak a külsőre és a belsőre is. Ahogy minden más „normális” hotel Vegasban ez is nyújt valami olyat a nagyérdeműnek, amit sosem felejt el az, aki látta. Hatalmas tó terül el a hotel előtt, már kattogok is rajta, hogy ide is legalább 10 percet fogunk sétálni mire egyáltalán beérünk a lobby-ba, de ez már nem meglepő… na de vajon mit tudhat egy ilyen tó? Elég sokat… Olyan parádés „szökőkút show” amit biztos, hogy EU ember ritkán lát. 60 méteres pörgő forgó vízoszlopok rohangálnak fel a alá az egész tavon és mindezt karácsonyi zenére komponálva teszik….
Ez mondjuk egy elég erős, ügyes és látványos produkció volt, szerintem tudnának vele nyerni valami interkontinentális világbajnokságot szökőkút programozás terén. A szemet kápráztató karácsonyi díszítésről a lobby-ban nem is beszélve….
Van itt óriás 4 méteres jegesmedve fehér szegfűből készítve és mivel a medve nem jár egyedül, ezét van neki egy párja és egy jégtáblán hánykolódó kis bocsa is. 12 ezer fej szegfűt használtak fel a medve famíliához, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a veszélyeztetett fajra… bár ezek után a szegfűt is lehet nyugodtan veszélyeztetett növénynek nyilvánítani Mesterházy Attila nagy bánatára. Van itt még diótörő óriás és gigantikus méretű karácsonyfa, melyekhez párosul egy szintén nem kisméretű hintaló és hópelyhek. Röviden: Minden amerikai méretekben...
Ezek kitesznek magukért és Andi már súgja is, hogy nekik ez a specialitásuk, a lobby hatalmas terét mindig az évszaknak megfelelően díszítik fel, nem sajnálva rá a rettenetes mennyiségű pénzt, melyet a szomszédos kaszinóban termelnek ki.
Fájt a nyakam a sok felfelé nézéstől és láttunk is mindent szóval induljunk is át a Ceasars Palace-ba. Egy kis gyalogos hídon ballagunk át „Másnaposok” című film forgatási helyszínéül szolgáló Római birodalomba. Az épület láttán joggal tette fel a kérdést az alacsony IQ-val rendelkező szereplő a recepciósnak: „Ezt tényleg a rómaiak építették?” Embertelen méretű épületegyüttes, ez nem is egy hotel vagy szálloda, ez egy birodalmi városállam, vagy valami más… De hogy lenne ez hotel??? Az épületet nézve arról beszélünk Andival, hogy itt mennyien dolgozhatnak és tuti, hogy már egy tényleges cleaning manager aki úgy a takarító brigádokat felügyeli, kiskirálynak számít… és annyi zsetont talicskázik haza, amennyit nem szégyell. A komplexum főbejárata előtt olyan széles út van, ami egész Magyarországon nincsen. Biztos, hogy minimum nyolc sávban fogadják az autókat és a vendégeket. Amint belépünk a szállodába, gond nélkül dobhatnánk magunkra egy fehér lepedőt és érezhetnénk magunkat Rómában…
Tényleg minden márványból van, és sehol sem találunk kamu műanyagot… Van itt Colosseum is, ahogy a show műsorok vannak, ma éppen Celine Dion fog elsüllyedni a Titanic-al. Forum shop egyértelműen a Forum Romanum-ra utal, végén ismét fergeteges szökőkút és a vele járó hatalmas show található. A másik végén meg egy hatalmas márványoszlopokkal díszített csarnok. Teljesen elképesztő és sokkoló a látvány, abba már bele sem mer gondolni az ember, hogy mi pénz ez. Itt viszont egy kérdés nem merül fel… mégpedig, hogy honnan van rá a pénz!
Szerintem a két szállodában összesen három órát voltunk és folyton csak sétáltunk, Andival most csak ketten mentünk, mert Javier a pihenés mellett döntött, továbbá már az esti BlackJack-re készült, mint utólag kiderült. Mivel testem ismét jeleket adott, hogy ennyi elég lesz, így mi is visszaindultunk a szállodánkba. Én is egy jó pihenés mellett döntöttem, hogy este kipróbálhassam magam egy igazi vegasi kaszinóban.
Rövidek pihenés után indulunk is lefelé… Senki ne gondoljon itt öltöny meg egyéb nevetséges baromságokra. Nincsenek itt ilyen szabályok, úgy mész, ahogy szeretnél. A liftből kilépve egyből a kaszinóba értünk és óvatos léptekkel és bámészkodva indultam el a gépek között, tuti látszott rajtam, hogy kis béna kezdő vagyok… Plafonra nézve legalább ezer kamera nézett vissza, ez egy picit kellemetlen érzés volt, de megszokható. Nézem, hogy itt mindenki égő cigivel rohangál, még ezt is lehet. Javier megy a kártyához én meg Andival csavargok és próbálgatjuk a színesebbnél csillogóbb villogóbb félkarúakat. Ez klasszikus játék csak annyiban változott az idő során, hogy amikor kivesszük a maradék pénzünket a gépből, már ha van… akkor nem alul ömlenek ki 25 centesek, hanem egy kis vonalkódos ticketet kapunk, amit már be is tolhatunk a következő gépbe. Itt egy picit át lettem verve, mert a gép ilyenkor olyan hangot ad ki, mintha lenn ömlene a zseton…
Andi ment aludni én meg megkerestem Javiert, aki már egy Black Jack asztalnál tolta a funky-t. Róla azt kell tudni, hogy elég tudományosan űzi ezt az iparágat. Elmesélte, hogy mikor mi csavarogtunk, akkor szorgalmasan készült a játékra. Videókat nézett és stratégiákat olvasott a játékról, még egy pici kártya is van nála, ami mutatja, hogy mikor mit érdemes csinálni, attól függően, hogy a dealernél milyen lapok figyelnek. Pedig tényleg nem ma kezdte, de ő az a fajta, aki ha valamit csinál, akkor azt komolyan és alaposan teszi. Szóval igyekszem tanulni tőle és jó két órán át figyelem. Közben elmondja, az alapvető dolgokat a játékkal kapcsolatban. Nem akarok belemenni a Black Jack szabályokba, de pár hasznos dolgot elmondott. Mi úgy ismerjük, hogy 21ezés… na és ez már probléma… Mert baromira nem az a lényeg, hogy 21-en legyen a lapjaink összértéke, ez általános tévedés, később számomra is világossá vált, hogy miért, de erről még nem most. 12-vel simán nyerők tudunk lenni, csak figyelni kell, hogy a dealernél milyen lapok vannak és arra is, hogy annak milyen lapja van, aki még az asztalnál ül. Tóth Korbács Tivadar barátom is tudna erről szerintem három lexikont írni… De most már nekem is kéne valamit játszani és elindulok a magam útján. Nézem figyelem az asztalokat és arra gondolok, hogy nekem inkább pókerezni kéne, de olyan arcok ülnek a hold’em részlegen, hogy azt érzem, ezt lehet nem kéne erőltetni… Legyen Black Jack, ki kell próbálnom, mert tetszik és klasszik vegasi játék! Fájdalmas, hogy a legalacsonyabb tét amivel lehet játszani az 10 dollár, de legyen… 100 dollár betolás, az alatt nincs is értelme, jó hogy itt egy körben nem lehet akkorát bukni, mint pókerben. Max 20 dollárt, ha 10 dolláros alapon játszunk… ez is tetszik benne. A Dealerek nagyon segítőkészek, egészen meglepő a viselkedésük, de jól csinálják, mert így a kezdő is nyugodtan mer játszani. Kiforrott és tökéletes gépezet ez a kaszinó, kanyarban sincs hozzá egy EU-ban található sem… Közben jönnek a pincérek és ingyen hoznak neked bármit anit akarsz (természetesen 1 dollárt azért illik nekik adni tipként), de gondolom mondanom sem kell, hogy ez kedves gesztus miért van… Szóval én csak óvatosan sörözök, de még az óvatosat is mértékkel. Kezdem érteni és tényleg játszani a játékot, csak az a gond, hogy mire ezt érzem, már 20 dollárom is alig maradt. Bár vagy két órája játszom. Szépen lassan viszont megindult a szekér és jó kezdő révén, ahogy ismét 100-ra tornázom magam ki is szállok a játékból. Nem is baj, mert kb 4 órát játszottam és épp eleget ittam. A kaszinó alkoholos befolyásoltság alatt igen veszélyes környékké tud válni, szóval érzem, hogy jobb lenne távozni. Elég érdekes, hogy mindig hallani valahol, hogy valaki nyer… kiabálás, egymás nyakába borulás stb… Azt viszont már akkor tudtam, hogy holnap folytatom, mert van benne potenciál. Arról hogy ennek mis is lett a vége, majd a legközelebbi posztban, túl sok minden van egy ilyen helyen...Továbbá még mindig van mit írni a vegasi északi részről és a kaszinózásról…
