Gondolom már mindenki tudja, hogy a szokásos reggelivel indult a nap, amire ma nagyon is szükségem volt, mert Black Friday révén állítólag ma én iszonyatosan be fogok vásárolni. Ezzel kapcsolatban azért nekem erős kétségim voltak, de a biztonság kedvéért már csekkoltam is, hogy a primary számlám az USD-re van-e állítva.. mintha csak éreztem volna, hogy mi közeleg.
Tesókámmal a dzsetleg hatásától még mindig 6-kor kelünk, de ez ma reggel nem is volt próbléma, mert 6:30-tól már készen állt a hotel a reggeliztetésre. Itt meg kell jegyezni, hogy az éttermi rész előtt van egy tábla amire a következő van kiírva: "Very good breakfast at 6:30, good breakfast at 8:00, very busy breakfast at 9:15", szóval mi minden alaklommal eddig a legjobb reggeliben részesültünk és ezt meg is tudjuk erősíteni. Itt Laredoban már a reggeli is eltér megszokottól, mert tortilla és bab is rendelkezésre áll, tagadhatatlan, hogy csak 3 mérföld a mexikói határ.
Jól megtömve már slattyogunk is át Andival a "Mall"-ba. Ő kb 10 percig fog kísérni engem, mert utána a "baby shower" partijába kell mennie. Hát erről picit kséőbb... Szóval gyorsan beszaladunk ide és oda, magyar fejjel természetesen átverhetelennek gondolom magam akciók terén és lassú elmezzéssel vonulok végig az egyszintes, ellenben rendíkvüli hosszúság bevsásárlóközponton. Széppen csekkoljuk a címkéket és egyre inkáb kezdem is elhinni, hogy lehet valami ebben a állati akció történetben, közben folyamatosan koncentrálás, hogy biztos jól olvasom, illetve egyéb megszokott trükkök keresése, de semmi... nem találom a rést, az okot, hogy ne kezdjem el vadul villogtatni a hitelkártyámat és vásárolni. Elsőként egy hivatalos Dallas Cowboys boltba tévedek be és már be is rántok egy pulcsit megy egy pólót és tényleg hajmeresztően alacsony árakon... köze nincs az otthoni akciókhoz, ez tényleg hihetetlenül olcsó, szóval én is bátrabban megyek be ide meg oda. A következő helyen azt kiabálják, hogy mindenre 60 százalékos diszkáunt van és ennyiért én is bevetem magam a boltban örjöngő tömegbe. Nézem a pulcsi árát 60 USD, na mondom elmentek ti valamerre hidegebb éghajtlatra.... Tévedtem, jön a eladó és közli, hogy itt egy táblázat amiben látom, hogy minek mennyi a 60 százaléka 100 USD-től egyészen 2 USD-ig csak hogy egyszerűbb legyen a vásárlás, na mondom ájjá meg!!! Szóval egyértelműen kivehető, hogy az eredeti ár 60 USD, konkértan nincs más ár a pulcsin, szóval akkor ez azt jelenti a kis táblázat szerint, hogy ez 24 USD-be kerül???? Válasz igenlő, én meg már hasítottam is a sorok között. Boltról boltra robogtam és nagyon belejöttem az akicók megfejtésébe és most az egyszer biztos is vagyok benne, hogy tényleg jól is jártam.
Vásárlás vége, vissza a hotelbe. Gyaloglás közben feltűnik, hogy vészjóslóan fekete felhők gyülekeznek és még ezek is valahogy egészen másképp festenek, mint otthon. Távolban villámlik és dörög, feltűnően komoly dolog van kialaklóban. Mondom is Javiernek, hogy mi a túró ez, ne ez volt megbeszélve! Ő meg is jegyzi, hogy szeretne külön gratulálni, hogy a kb 10 olyan napból amin esik az eső Laredoban sikerül egyben részesnek lennem. Mind1 menjünk Andiért a kis partijába, a "baby shower" partyba, mert azt kérte 14:00-ra legyünk ott. Mi szépen pontosan érkezünk is, közben az égbolton olyan sötét színekben pompáznak a felhők, amiket még nem is láttam... Én aggódom, mert ugye itt azért a tornadó sem ritka ráadásul még szezonja is van, de jó még nem kérdzek semmit, gondolom Javier biztos mondta volna, ha nagy gáz lenne. Be és lépünk a mexikói hangulatú helyre és kérdezzük, hogy merre van a party, egyértelműen meg is mutatják nekünk. Amit akkor megláttam az nagyon elkápráztatott. Javier családjának rokonsága egy csodásan feldíszített kis teremben ünnepelte, hogy hamarosan bővül a család. Látszott, hogy nagyon készültek erre és én igazán megtisztelőnek tartottam, hogy ilyan nagy odafigyeléssel vannak Andira is akit szinte alig látnak. Jó látni ezeket a szokásokat is! Itt legfőképpen egy jó ebédről van szó és vicces játékokról, természetesen csak a nők vesznek részt... Javier jelzi is, hogy elég volt ez a 3 és fél perc léceljünk, mert neki ez már sok, persze csak viccesen! Ekkor megláttam a hatalmas asztalt ami tele volt ajándékokkal. Hagyomány szerint, ilyenkor mindeki hoz valami apróságot a jövendőbeli gyermekenek. A nagy csodálkozás és meglepődés után már a logisztikai probléma is felmerül, hogy akkor ez most, hogy is fog eljutni Németlandba, megoldjuk... Kifejezettten tetszik ez a hagyomány, nagyon ötletes és még hasznos is, mert egy rakat dolgot már nem kell megvenni és ezek mellett még viccesek is az ajándékok, ezt az egészet még tarkítota a következő képen látható pelenkából készült torta...
A party pedig így festett...
Mivel itt még nagyban folyamatban vannak a dolgok, ezért én és Javier gyorsan lépünk a helyről és mivel a "Tudnék-e már enni?" kérdésre igenlő választ bírok adni, már száguldunk is Javier egyik gyerekkorából származó kedven kis mexikói étterme felé. érzem, hogy ebben bizony nem lesz hiba... Bizony nincs is.. Mindössze kétféle ételből lehet váalsztani az egyik egy 4 db tortilla tekercsből álló különlegesség amire kapásból mondom is a, hogy "ide vele!" Miközben a különlegességekre várunk feltűnik, hogy itt bizony minden spanyolul van, de minden.
Egy darab angol szót nem látni a helyen és ez természetesen kérdéseket vet fel amiket azonnal fel is teszek Javiernek: Na msot akkor, hogy is van ez??? Érdekes és öszetett, továbbá bonyolult is a helyzet ez hamar kiderül.
Javier gyerekkorában ez az étterem még Laredo mexikói oldalán volt és a szüleivel és testvéreivel minden vasárnap átmentek Mexikóba erre a helyre vacsorázni. Bizonyára mindenki tudja, hogy mi is odaát a helyzet.. Tulajdonképp teljesen elfajultak a dolgok, minden bolt és étterem bezárt, katasztrófális következményi vannak a kartellek munkásságának. Nincs egy éve, hogy egy névtelen bloggert végeztek ki Laredo mexikói oldalán, mert róluk mert írni. Az sem világos, hogy honnan tudták meg, hogy ki az, de lényeg, hogy kegyetlenül végeztek vele. Aztán jelenleg rendőrkapitány sincsen, mert nincsa az a bolond aki elvállalja ezt az öngyilkos feladtaot. Szóval ez kis picinyke étterem is óriási nehézségek árán inkább átlépett az amerikai oldalra, mert a túloldalon már életveszély a puszta működtetése is.... Innentől már meg sem akarom kérdezni Javiert, hogy nincs-e kedve átmenni a határon, mert világgossá vált, hogy ez órási kockázat. Azért kérdés bedobom, hogy bárki is a családjából volt-e odaát mostanában és nem meglepő modon a válasz, hogy kb 8 éve mertek utoljára átmenni... Rendben, oké tényleg ne eröltessük a dolgot, nem akarok én sehová menni, de legalább nézzük meg a határt... Ez ellen nincs is kifogása. Miután az alábbi finomásgot elfogyasztottuk már indulunk is.
(Tortillában marha, bab, mangó krém, jalapeno parika és paradicsom)
Szépen lassan haladunk Laredo régi főutcáján, közben megmutatja, hogy hol volt apukájának a boltja, mely helyén természetesen ma egy Subway üzemel. Az út mentén rendkívül sok fura üzlet és kreskedés található és mindenféle kertidíszt és mindenféle dolgokat árulnak, amik mind mexikóból származnak. Lassan a központba érünk
ahol Javier megmutatja nekem a régi mozit ahová még jártak sokat, aztán kigurulunk egy ucán és hirtelen tábla, hogy "Mexiko only" meg egy jobbra nyíl valami parkolóhoz. Mondom most annyira nem kivánkoztam át, mint amennyire korábban azt kívántam, hogy átmennék. Még a gyomorom is összeszorult, hogy nehogy véleltlen bárhogy rossz sávba menjünk, de nem volt gond. Legurultunk a parkolóhoz, itt egy folyó választja el Amerikát Mexikótól. Látni az átkelőt, a zászlót és tulajdonképpen Mexikót a túloldalon. Természetesen a Border Patrol erősen képivseli magát a környéken és figyel minden apró megmozdulást, fényképezni én is csak alig merek. Túl sokat néztem a NGC-n róluk riportfilmeket és ezek nem szoktak szórakozni, még a végén a kitalálják, hogy csempészést tervezéshez készítek fotókat, szóval egy gyors kép a határátkelőről...
Egy pillanatra térjünk még vissza a vásárlásra és a közönségre. Nem voltam olyan helyen ahol nem spanyolul szóltak volna hozzám először. Sőt volt olyan hel ahol az angol próblémát okozott az eladónak. Mivel ugye spanyolból már vásárlás terén jó vagyok, így nekem ez nem okozott problémát, de azért egy picit furának találtam a dolgot. Aztán az is feltűnt, hogy itt bizony sok a mexikói vásárló is. Sőt a parkolóban is feltűntek a mexikói rendszámok. Rendben van, hogy itt sok a mexikói származású család és ugye Javier családja is ilyen származással rendelkezik, na de mindent spanyolul??? Javier is mondja, hogy azért ez így nem oké. Gondoljak bele, hogy otthon csak angolul lenne valaki velem képes beszélni egy boltba és nem magyarul..igaza van! Na de kik ezek a mexikóiak és ők miért jöhetenek át??? Nem éééértem!!! Tényleg!? Ki jöhet egyáltalán át ezen a határon??? Én ezt eddig úgy képzeltem el, hogy senki! De nem... ezek bizony pénzes mexikói családok, akik komoly vagyonnal rendelkeznek odaát. Arra a kérdésre, hogy és "mégis miből van nekik ennyi?" azt a választ kapom, hogy azt nem biztos, hogy tudni szeretném... Egyből túl bírok lenni a dolgon, már nem is érdekelt. Igazából ők is csak a spec diszkont miatt jöttek és vásárolnak, vmi spec vízummal... eszük ágábn sincs maradni. Na ez is érdekes, tanultam ma is valamit!
