Ahogy már írtam korábban is San Antonio és Las Vegas között kettő időzónát léptünk át, így a 3 órás repülőút végül is csak egy órás lett. 11:30-kor indultunk és 12:30-ra már ott is voltunk, ezért jó nyugat felé repülni, mert csak nyerni lehet az idővel. No persze kelet felé elég nagy bukta van, de ez most nem lényeg.
Miután a leszállás után elhagytuk a gépet és megindultunk az ekkor már kegyetlen mennyiségű csomagunkért hamar feltűnt, hogy már a reptér is tele van félkarú rablókkal szóval, akinek esetleg fogalma sincs, hogy hova érkezett az elég hamar rá fog jönni, hogy Vegasban jár. Akár már a csomagokra várás közben is rángathatjuk a karokat. Az egész inkább a hangulat miatt van és ez jó ötlet, kifejezetten elér a hatást… így tudatosul az emberben, hogy Vegasban van és jót mosolyog rajta. Azon gondolkodom, hogy Budapesten mi kéne a reptérre, egy ideig ott voltak az unikumnak számító taxis hiénák, akik azonnal rávetették magukat az érkezési ajtón kilépő gyanútlan utasokra, de ők már eltávolították. Szóval kéne valami… mondjuk egy horda szürke marha, vagy bármi… Akinek van egy jó ötlete az írja meg kommentbe, érdekelne!
Hamar érkeznek a csomagok, nekem a lila bőröndöm is lefordul a szalagról, egy gyors állapot és kárfelmérés után megállapítom, hogy ismét kisebb darabok hiányoznak róla és már a varrat sem az igazi, de egyben van és ez a lényeg. Nyomás be a taxiba és induljunk a városba, aminek amúgy a közepén van a reptér, szóval az egész út a szállodáig körülbelül olyan hét és fél perc. Gyorsan be is érünk a szállodába, ami a Bally’s volt. Szintén Andi intézte és megint nem volt probléma természetesen, szóval ismét hála és köszönet neki. Mikor mentünk befelé a taxival a városba már érezhető volt, hogy brutális méretű hotelek sorakoznak itt, akár maga egy hotel is lehetne egy város. A hotelünk lobbyjának kocsifelhajtójához érve is feltűnt, hogy hat sáv széles, ami az EU szemnek fájdalmasan sok. Ismét elő jön „az itt minden sokkal nagyobb érzés”. Belépve a hotelbe, már hallani is a gépeket és és azok csilingelését és zörgését. Amíg a ellátok csak a kaszinó…, jó de remélem itt lakni is lehet valahol! A lifthez érve két opció van. Egyszer van 8 lift a 12 és 25 emeletek közötti vendégeknek és még egyszer 8 az 2 és 11 közötti vendégeknek… Egy emeleten van vagy 200 szoba ez is egyértelműen kiderül az ajtón látható számokból. A szobába lépve szembesülök azzal is, hogy óriási… tuti van vagy 40-42 m2. Egy gyors kipakolás után már indulunk is a felfedező túrára. Leérve a földszintre be is vetjük magunkat a gépek közé, de most még csak nézelődés van és csodálkozás. Elindulunk a Las Vegas strip felé, ez az út az ami átszeli Vegas-t és itt zajlik a legkomolyabban az élet, itt találhatóak egymás mellett a legismertebb hotelek. Úgy jutunk ki az útra, hogy közben a Paris szállodán keresztül vezet az utunk. A mi szállodánk és a Paris egyebe tulajdonképp egybe van épülve. A kettő közti átvezető folyosó igazából egy párizsi utcácska tökéletes mása, francia éttermek és hangulat. Még az égbolt is fel van festve a tetőre…Az utcából a Paris hotel kaszinójába érkezünk. Tisztázzunk egy dolgot, hogy akkor most, hogy van ez a kaszinókkal és a hotelekkel. Lényegében minden hotelhez tartozik egy kaszinó, ami a hotel alsó szintjén, a lobby részen található, úgy van kialakítva, hogy mindenképp át kell menned rajta, így természetesen nagyobb az esélye, hogy hamar megtörsz, és bizony szépen elkezded betolni a dollárjaidat a gépekbe. Elég sok itt a trükk és látszik a sok éves tapasztalat a kialakításban. Nincsenek ablakok, nincsenek órák.. így sosem tudod, hogy melyik napszakban jársz és, hogy mennyi az idő… jóformán elveszted az időérzéked és így még többet játszol. Erről még később bővebben, mert most épp Párizsban vagyunk és van valami fura érthetetlen nagy fémszerkezet az épület közepén… nem nagyon értem, de miután kilépünk a hotelből és elhagyjuk a diadalív majdnem teljes nagyságú mását és megfordulunk, minden világossá válik…
Akkor már miért nem egy az egyben a tökéletes mását építették fel? Gondolom ez Párizsnak nem annyira tetszett volna, de szerintem azt is simán meg tudták volna oldani, mert annyi itt a zseton, hogy sosem fogy el…
Teljesen új szállodák sorával is találkozunk, amiknek az építési ideje körülbelül egy pislantással ér fel az építész iparágban. Itt, ha egy hotel elhasználódik, akkor 18 hónap alatt épül fel egy új. Bontással és építéssel együtt! Elképesztő tempó és a végeredmény meg elképesztő látvány. Az egész Las Vegas strip hozza az elvárt amerikai hangulatot…
Nem rövid séta után már Párizs után New Yorkban vagyunk. Sétálunk a Brookly Bridge mellett és a felhőkarcolókat bámuljuk, na meg a hullámvasutat, amit bepattintottak így a hotel !köré!, mert körbe megy a hotel körül, nem kell aggódni a szabadságszobor is a helyén van, a felhőkarcolók a hotel tornyai, tehát bennük találhatók a szobák…
New York után jön az Excalibur hotel, ami öreg motorosnak számít Vegasban. Igen régi hotel és szerintem már mindenki látta a Disney külsejű jellegzetes főbejáratát. Hozzá kell tenni, hogy eléggé megfakultak már a színei és igazán ráférne egy felújítás, de szerintem inkább ground zero lesz és egy új hotel, jobban megéri….
Itt fel tudunk pattanni egy monorail-nek nevezett magasvasútra amivel el lehet jutni a Egyiptomba 3 perc alatt és Mandalabay-be 5 perc alatt. Egyiptom alatt itt a Luxor szállodát éprtem, ez a fekete piramis, amit szintén jellegzetes, persze előtte ott van az irdatlan méretű Sphinx is, mert az kell.
Mandalaybay is a rég arculatba tartozik, viszont egy különleges kuriózummal rendelkezik. Mint minden átlagos és normális hotelnek, neki is van egy eszméletlen méretű akváriuma! Végül is mi e-miatt indultunk ma Las Vegas boulevard-on található utolsó nagy hotelhez. Az láttuk is róla doksifilmet a Discovery-n és, ha már itt vagyunk meg kéne nézni. Pusztító esőerdő hangulat és egy óriási akvárium. Az a baj, hogy nagy és óriási, illetve hatalmas szavakat már nem tudom, hogyan variálni, de itt minden pont annyival nagyobb, mint amennyivel Amerika nagyobb a világtérképen Magyarországnál. Még egyszer mondom, hogy ez nem biztos, hogy jó, inkább érdekes. Szóval az akvárium tényleg jó és megérte az elején fájdalmas 18 dollárt. Azért írom, hogy fájdalmas, mert most őszintén ki mire számít egy hotelnek az akváriuma esetén, hát nem erre a látványra az tuti…
(na ezt a képet loptam, mert én nem tudtam itt képeket csinálni sajnos, de mindeképp meg akartam mutatni)
Még egy érdekes dolgot emelnék ki ebből a hotelből. Az egyik éttermének a borpicéjét, vagy ez nem is pince, hanem bortorony, vagy valaki mondja meg a nevét aki már látott ilyet...
Természetesen minenki a legfelső sorból kérne, hogy a pincérnek a dolgát megnehzítse, de egy kis elektromos lift segítségével egy automata rendszer azonnal lehozza a bort a fenti sorból....
A végtelen sok gyaloglás után, indulunk vissza a monorail-el, erről annyit érdemes azért tudni, hogy a fenti három szállodát összekötő vasutat a tulajdonos építette és ingyen használható, így nem megy el a kedve az embernek a gyaloglástól az utolsó szállodáig. Ez megint felvet egy új kérdést, igen egy általában több szálloda is egy tulajdonban van, csak mást képviselnek kívülről, de a pénz egy helyre folyik.
Azt sem kellene elfelejteni, hogy a végtelen sivatag közepén vagyunk és ezt ide felépíteni… Olyan érzése van az embernek, mintha a világot járná be, a sok sétából adódó fáradtság meg csak erősíti ezt az érzést.
Andi meg gyerekkel a pocakban jobban bírta a kiképzést, mint én és Javier együtt, szóval rispekt.
Holnap folytatom a „világ körüli utazást egy városban” című történetet. Akkor majd részletesen a kaszinózásról és az eredményekről és arról is, hogy a Ceasar Palace-t valóban a rómaiak építették-e… Mivel mi pont a Las Vegas boulevard közepén lakunk, így még bőven akadt látni és írnivaló…
További képek a fácsén, itt találhatóak:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.539141559448229.134918.100000571698196&type=1
