HTML

Közhírré tétetik

Na mi van!? Semmi? Szóval azt mondod metakommunikatíve hogy semmi? Az van? Szóval a semmi van? Pedig a semmi az nem van, hanem nincs. Na de ha a semmi nincs, az már valami. Az pedig már nem semmi...

Friss topikok

Google Friend Connect

Biztos nem az utolsó bejegyzés! :)

2013.02.19. 00:34 Gigu

Reggel négykor felmarkoltam a nyereményt és egy gyors tusolás után már robogtunk is a reptérre, mert sajnos indulás volt haza. A röpke 20 órás út gondolata egy picit aggaszt, de én szeretek repülni és erre a tulajdonságomra koncentrálva már nem is tűnik olyan iszonyatosan hosszúnak.

Én Deltával igyekszem vissza Barcelonába, Andiék meg a Uniteddel Düsseldorfba, szóval még a a las vegasi McCarren INTL reptéren elválnak útjaink. Be is vonulok az feszültségig pakolt lila és már drámaian megviselt bőröndömmel a check in-hez. Egy finom reggeli után már ballalgok is a Salt Lake city-be tartó járathoz. A kapuhoz érve feltűnik az arcokon, hogy nem én vagyok az egyetlen aki végig játszotta az éjszakát.... Minden rendben van és menetre kész, gyorsan mind a 40 fő bepattant a CRJ-be, ezzel be is telt a gépünk, szóval a méreteit is elárultam. Felszálláskor a hajnali Las Vegas strip felett húzunk el, egy utolsó pillantás a széles utcára a sok szállodával na meg a villogó fényeivel. Aztán egy gyors jobbos és kifelé a vörös hegyek medencéjéből, irány Utah állam és az egykori téli olimpia helyszíne. Ez mindösszesen innen csak 1 óra és 15 perc. Mérhetetlen fáradtság miatt tulajdonképp végig tudtam aludni az utat, de a rázós leszállásra még én is felkeltem. A sós tó feletti rázkódás után ismét hegyek közé ereszkedünk akár csak Vegasban, mondjuk a hóval borított csúcsok és a sok zöld, azért világossá teszi, hogy más ám ez a vidék. Ne feledjük csak 1 óra és 15 perc volt az út, de ég és föld a különbség. Terminálban mindent lehet kapni ami síeléssel kapcsolatos, de az én agyam ezt annyira még nem képes feldolgozni...

Egy jó 2 órás várakozás után aztán már készen is állt a vas New York JFK felé, ez pedig a Delta 001 számú járata volt. Hm, megtisztelő, hogy ilyen járatszámmal utazhatok! A szerencse is mellé hajlandó állni és senki nem ül mellettem a közel !5! órás úton, szokatlanul pici gépnek számít ezen a távon a 737-800-as, de az ülésem felett Wifi jel figyel és a felszállás előtt már mondják is, hogy bizony itt még az is van 10.000 láb felett (utazó magasság). Elő is kaptam szeretett masinámat és 10 USD-t hajlandó is voltam kicsengetni a 24 órás szolgáltatásért. Nyilván egyből fácse és share, csak azt nem tudom megjelölni, hogy hol vagyok... El kell mondanom, hogy óriási érzés volt! Azt éreztem amit nagyon régen egy jó Malév repülés során... mondjuk úgy 10 éve. Gerdával is jót beszélgetünk mialatt az államok háromnegyede felett áthúzok... A Nagy-tavak környékén kezd sötétedni és Chicago-t is látni a magasból. Mire New Yorkhoz érünk teljesen sötét lett. Alacsonyan érkezünk a város felett és meglepetésre a Jets és Giants stadionja felett is elhaladunk, ahol éppen meccs van... Látszanak az óriási felhőkarcolók és a szabadság méretes szobra is, ezt látni akartam... Akkor is, ha csak így a levegőből, de akartam és láthattam, közben meg az Empire States Of Mind című számot hallgattam és arra gondoltam, hogy ide bizony még el kell jönni. A leszállás előtt kegyetlen hosszú ideig tekeregtünk a város felett, szóval nem volt olyan szög amiből Manhattan-t ne láttam volna. Landolás után, gyorsan a terminálban behúztam egy pár New York-os szuvenyírt, mert azért az csak kell. Utána nyomás megkeresni a barcelonai vasat. Na itt egy olyan jó órát utaztam a reptéren mire megtaláltam, pedig nem tévedtem el. Azért akinek nem a tájékozódás a legerősebb skillje az itt hamar bajba kerülhet...

A kb. egy órás tekergést követően meg is találtam a 767-est ami Barcelonába repített. Ismét nagy a szerencse faktor és senki nem ül mellém a nyolc órás útra. Óriási boldogság és már dugom is el az extra Delta takarót, természetesen ész nélküli gyűjtés. Aztán szépen lassan kivártuk a sorunkat és mi is a futópályára kerültünk, melynek vége a nyílt óceán felé néz. Gyorsan el is halványulnak alattunk a fények és már csak a sötét éjszakába repülünk, alattunk meg a végtelen óceán. Elég gyenge vacsora után már el is aludtam, majd egy 2 óra múlva arra ébredtem, hogy fázik a homlokom... Ablakra odafagyás érzékelése és nehéz felkelés, majd helyezkedés a két ülésen ami csak nekem volt az egész gépen és ismét alvás, de közben kinéztem az ablakon és teljesen elképesztő látvány tárult elém. Nem is tudom leírni, fénykép készítése pedig lehetetlen volt. Látvány félelmetes és egyben tényleg fantasztikus volt... Hold világít, végtelen sötét óceán, rettenetesen hideg ablak és amikor a térképre néztem láttam, hogy pont valahol félúton járunk a két szárazföld között, ha most baj van, akkor nincs segítség... Nos ez az összhatás és az élmény rendkívül beégett az emlékezetembe, valamiért sokszor eszembe jut, de magam sem tudom miért. Napfelkelte idején már az ibériai félsziget felett járunk, egy szó szerint könnyed reggeli és már arra gondolok, hogy nyolckor landolás és egyből munka.

Picit nehezen éltem meg a reggeli munkát, de amikor arra gondoltam, hogy mit éltem át, akkor természetesen nagyon boldog voltam és hálás voltam tesómnak Andinak és Javiernek, hogy elvittek erre az hihetetlen túrára amire mindig is nagyon vágytam! Igazán köszönöm nekik az élményt és, hogy ennyi mindent megmutattak! Remélem egyszer meg is tudom nekik hálálni! Viszont holnap életük legnagyobb napja lesz :) Szóval így is szeretnék nekik sok boldogságot kívánni! :)

Szólj hozzá!

Las Vegas 3. fejezet (utolsó nap)

2012.12.08. 19:45 Gigu

Ahogy írtam is, még volt mit látni Vegasból és a black jack eredményekről sem számoltam még be. Szóval van itt még mit írni, de már hamarosan vége az utazásnak. Bizony már most érzem, hogy nem volt okos dolog az élmények megírásának halogatása, de természetesen idő hiányában erre nincsen mindig lehetőség. Pánikra semmi ok, mert azért ma sem fog gondot okozni nem kevés sorban összefogalni a maradék vegasi élményt.

Ismét felkészültünk a kilóméteres sétár és neki vágtunk a városnak. Megint úgy határozunk, hogy Ceasers Palace-on keresztül megyünk még tovább a város északi része irányába. Ahogy említettem van egy nem kicsi bevásárló forum a palotában... Nos itt egy igazi extrában lehetett részem, mondjuk csak részben... volt egy bolt, ahol rengeteg NFL és minden sporttal kapcsoaltos holmit árultak. Viszont ők nyújtanak egy kisebb extra szolgáltatást is alkalmanként. Ez úgy fest, hogy meghívnak valami híres sportolót, aki náluk dedikál és fényképézkedik. Ezen a napon a box legenda Leon "Neon" Spinks volt a vendég aki sokak örömére elverte annó Muhamed Ali-t, majd utána nagy kálváriába keveredett. Őszintén, szóval ameddig ült és nem szólalt meg addig úgy még rendben is volt. Nem mondanám, hogy tolonganak az emberek, de ennek is van oka... nem akarom részeletezni, hogy bármi amit akarsz tőle kérni az pénzbe kerül: fotó, dedikálás... még dedikált boxkesztyűt is vehetsz, meg hozzá köntöst dedikálva, természetesen horror árakon és minek. Nos mivel senki nem volt így Neon úgy döntött elpattint egy break-et és sétál egy jót. Amikor megszólalt lehetett érezni a hangján és látni a fogain azt körülbelül 200 ezer ütést amit benyelt az évek során, de akkor a járását még nem is említettem. Tényleg sajnáltuk... nem biztos, hogy a látvány alapján azt javasolnám a fiamnak, hogy "Boxolj, mert az jó!". Na aztán kiderül, hogy pár nap múlva Joe Montana az NFL legendája is itt lesz, de addigra meg én nem, szóval ne is beszéljünk róla...

Vonulunk is tovább, hogy megtekintsük a Mirage hotelt és annak kellékeit. Nem gondotam volna, hogy még esőerdőben is fogok járni ezen a napon és a sivatagban. Látván, hogy itt delfinekben gazadag a környzet, úgy döntünk, hogy megnézzük őket, azonban ár és érték arány problémák miatt végül eltekintünk az élménytől, picit örülök is, mert ezt Gerdának elmeséltem volna egészen biztosan megkövezett volna, hogy néküle elmegyek egy ilyen helyre. Nem viccelenek a természettel a lobby-ban sem...

Screen Shot 2012-12-08 at 7.33.18 PM.png

Screen Shot 2012-12-08 at 7.32.58 PM.png

Távolban már a Treasure Island hotel látszik és van (természetesnek mondható) magasvasút kapcsolat, így gyorsan át is pattanunk, igaz csak a szomszéd hotelba megyünk, de így is legalább 5 perc az út... A hotel neve már sejtet valalmit és bizony nem is okoz csalódást. A főbejárt előtt egy fergeteges medence és abban egy hajó áll, ráadásul itt mindjárt történni is fog valami, szóval maradjunk és lessük meg.

Screen Shot 2012-12-08 at 7.33.39 PM.png

A produkció elég látványos. Vannak itt szirének akik nem rossz testükkel szórakoztatják a tömeget. Közben szépen csendben a híd másik oldáln beúszik egy másik nem kis méretű hajó tele kalózokkal. Itt egy pillanatra álljunk meg. Nem Disney Land-ben vagyunk, hanem Vegasban az út mellett egy hotel előtt, kicsit olyan érhetetlen és paradox az egész, de tényleg szórakoztató. Szirének és kalózok csatáznak, van itt robbanás a vízben és hatlamas tűzijáték és hangosan durrogó ágyuk, majd a végén még az egyik hajó el is süllyed, de úgy teljesen..

Screen Shot 2012-12-08 at 7.38.47 PM.png
Nem kis produkció ez és ténlyeg vonzotta az embereket, ráadásul ezért nem kérnek semmi pénzt, ez olyan kis ajándék a népnek és bárki nézheti, úgy óránként!!!

Ezt követően még a Venetian "szállóba" teszünk még egy kört. Hát a neve is elárulja, hogy Velence nem csak az EU-ban van. Tényleg minden itt van ami szükséges az érzéshez. Velence belső térben felépítve, gondolázás a csatornákon, díszes palota, szerintem csak a sóhajok hídja hiányzik. Még egy kis műjégpályát is látok, hát nem mondom, hogy korcsolyáztak az emberek, inkább a próbálkozás lenne rá a megfelelő szó...

Screen Shot 2012-12-08 at 7.34.35 PM.png

Screen Shot 2012-12-08 at 7.34.02 PM.png

Screen Shot 2012-12-08 at 7.34.17 PM.png

Szóval ma is volt mit látni és ismét olyan érzésem van, mintha a világ több pontján jártam volna pár óra alatt. Mi van még hátra? Az este és kaszinó, szóval ismét indulás vissza és pihenés.

Ahogy az előző bejegzésben már említettem, kipórbáltam magam a black jack asztaloknál és a pozitív tapasztalatok miatt természetesen már tudom mit fogok játszani este. Én is neten készülök és tanulom, hogy mit és hogyan kéne, mert van benne fantázia. Ahogy belépek a kaszinó területére azonnal megint eszembe jut, hogy ez megint mennyire fura. Itt tényleg olyan emberek tömege van, akiket otthon egy kaszinóban nem csak kiröhögnének, de be sem engednének. Természetesen olyan arcok itt viszont nincsenek, mint mondjuk otthon egy kaszinóban, nincs meg a késdobálós hangulat, de nem is hiányzik. Mivel így mennek itt a dolgok, ezért hamar ledobja az ember magáról ezt a fura érzést. Ismét keresek egy asztalt és megitn csak 10 dollár játszik, szóval be is tolom a százast, nincs opció. Hamar feltűnik, hogy bizony az arcok nagyrészét már ismerem, mert előző estéről már voltak ismerősök és ma sem volta restek, szóval együtt szállun szembe a kaszinóval. Aztán most jobban kell figyelnem a szűrésre, mert 4-ig tervezek maradni, úgy hogy este 10-kor kezdünk játszani. Ennek az oka, hogy reggel indulás haza és 6-kor megy a gép, szóval alvásnak nincs értelme. Na megint támad az ingyen "szeszosztó" nő... Félek, mert tudom, hogy az erő rossz oldalán áll, így csak minden második körben rendelek tőle egy sört. Ezen az estén is nagyon ment a játék, és röpke 4 óra alatt már 300 plussz az eredmény! el nem tudom mondani mennyire örültem, mert tudtam, hogy ebben a városban kevesen távoznak többel, mint amennyit befektettek, de én is Javier is megmutattuk, hogy nem kell it "ósenszilevön" szerű történet és kaszinórablás, csak okos játék. Amikor éreztem, hogy már ittas vagyok, elég gyorsan becsukott szemmel rohanok a kasszához a gépek között és pattintom be a 100-as zsetonokat, ide a kápét és már lépek is!

Ez egy olyan pontja a világnak, ami szerintem megismételhetetlen. Itt a sivatag közepén a metropolisz és az iszonyat mennyiségű pénz, ráadásul olaj nélkül sikerült megcsinálni a lehetetlent. Másik dolog amiben elég biztos vagyok, hogy egy ilyen hely nem Európába való, de legfőképpen nem Sukoró megfelelő helyszín. Ezt a helyet soha és senkinem fogja tudni leutánozni felesleges vele próbálozni, mert ez itt van a tökéletes helyen. A sivatag és ez az egész vidék, no meg a szerencsejáték olyan kombót ad ami egészen kivételes. Jó az érzés, hogy távol vagyunk mindentől és szabad játszani, és itt senki nem fog mekövezni érte! De még az utazás hátra van, szóval az én történetem is folytatódik még...

Szólj hozzá!

Las Vegas (és Black Jack kezdet) 2. fejezet

2012.12.06. 20:35 Gigu

Az első nap fáradalmaiból kiindulva már megfelelően megpihentettem a testemet és készen álltam Vegas északi részének a felfedezésére is. Nem kéne elfejteni, hogy még mindig a skorpiók és csörgőkígyók otthonában a sivatag kellős közepén vagyunk. Ezzel a gondolattal picit nehéz megbirkózni. Bár reggel, amikor aranyban pompázik a kevés felhő az égen és a naptól vöröslő hatalmas hegyek látványa fogad az ablakban, akkor azért ki tud rázni a hideg minden probléma nélkül…

Screen Shot 2012-12-06 at 8.25.16 PM.png

Elsőként a velünk szemben található Bellagio szállodába mentünk át, az egyik legpompásabb hely, nagyon adnak a külsőre és a belsőre is. Ahogy minden más „normális” hotel Vegasban ez is nyújt valami olyat a nagyérdeműnek, amit sosem felejt el az, aki látta. Hatalmas tó terül el a hotel előtt, már kattogok is rajta, hogy ide is legalább 10 percet fogunk sétálni mire egyáltalán beérünk a lobby-ba, de ez már nem meglepő… na de vajon mit tudhat egy ilyen tó? Elég sokat… Olyan parádés „szökőkút show” amit biztos, hogy EU ember ritkán lát. 60 méteres pörgő forgó vízoszlopok rohangálnak fel a alá az egész tavon és mindezt karácsonyi zenére  komponálva teszik….

Screen Shot 2012-12-06 at 7.57.34 PM.png

Ez mondjuk egy elég erős, ügyes és látványos produkció volt, szerintem tudnának vele nyerni valami interkontinentális világbajnokságot szökőkút programozás terén. A szemet kápráztató karácsonyi díszítésről a lobby-ban nem is beszélve….

Screen Shot 2012-12-06 at 8.16.32 PM.png

Van itt óriás 4 méteres jegesmedve fehér szegfűből készítve és mivel a medve nem jár egyedül, ezét van neki egy párja és egy jégtáblán hánykolódó kis bocsa is. 12 ezer fej szegfűt használtak fel a medve famíliához, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a veszélyeztetett fajra… bár ezek után a szegfűt is lehet nyugodtan veszélyeztetett növénynek nyilvánítani Mesterházy Attila nagy bánatára.  Van itt még diótörő óriás és gigantikus méretű karácsonyfa, melyekhez párosul egy szintén nem kisméretű hintaló és hópelyhek. Röviden: Minden amerikai méretekben...

Screen Shot 2012-12-06 at 7.59.59 PM.png

Screen Shot 2012-12-06 at 7.59.33 PM.png

Ezek kitesznek magukért és Andi már súgja is, hogy nekik ez a specialitásuk, a lobby hatalmas terét mindig az évszaknak megfelelően díszítik fel, nem sajnálva rá a rettenetes mennyiségű pénzt, melyet a szomszédos kaszinóban termelnek ki.

Fájt a nyakam a sok felfelé nézéstől és láttunk is mindent szóval induljunk is át a Ceasars Palace-ba. Egy kis gyalogos hídon ballagunk át „Másnaposok” című film forgatási helyszínéül szolgáló Római birodalomba. Az épület láttán joggal tette fel a kérdést az alacsony IQ-val rendelkező szereplő a recepciósnak: „Ezt tényleg a rómaiak építették?” Embertelen méretű épületegyüttes, ez nem is egy hotel vagy szálloda, ez egy birodalmi városállam, vagy valami más… De hogy lenne ez hotel??? Az épületet nézve arról beszélünk Andival, hogy itt mennyien dolgozhatnak és tuti, hogy már egy tényleges cleaning manager aki úgy a takarító brigádokat felügyeli, kiskirálynak számít… és annyi zsetont talicskázik haza, amennyit nem szégyell. A komplexum főbejárata előtt olyan széles út van, ami egész Magyarországon nincsen. Biztos, hogy minimum nyolc sávban fogadják az autókat és a vendégeket. Amint belépünk a szállodába, gond nélkül dobhatnánk magunkra egy fehér lepedőt és érezhetnénk magunkat Rómában…

Screen Shot 2012-12-06 at 8.18.50 PM.png

Screen Shot 2012-12-06 at 8.12.33 PM.png

Tényleg minden márványból van, és sehol sem találunk kamu műanyagot… Van itt Colosseum is, ahogy a show műsorok vannak, ma éppen Celine Dion fog elsüllyedni a Titanic-al. Forum shop egyértelműen a Forum Romanum-ra utal, végén ismét fergeteges szökőkút és a vele járó hatalmas show található. A másik végén meg egy hatalmas márványoszlopokkal díszített csarnok. Teljesen elképesztő és sokkoló a látvány, abba már bele sem mer gondolni az ember, hogy mi pénz ez. Itt viszont egy kérdés nem merül fel… mégpedig, hogy honnan van rá a pénz!

Screen Shot 2012-12-06 at 8.21.34 PM.png

Szerintem a két szállodában összesen három órát voltunk és folyton csak sétáltunk, Andival most csak ketten mentünk, mert Javier a pihenés mellett döntött, továbbá már az esti BlackJack-re készült, mint utólag kiderült. Mivel testem ismét jeleket adott, hogy ennyi elég lesz, így mi is visszaindultunk a szállodánkba. Én is egy jó pihenés mellett döntöttem, hogy este kipróbálhassam magam egy igazi vegasi kaszinóban.

Screen Shot 2012-12-06 at 8.22.54 PM.png

Rövidek pihenés után indulunk is lefelé… Senki ne gondoljon itt öltöny meg egyéb nevetséges baromságokra. Nincsenek itt ilyen szabályok, úgy mész, ahogy szeretnél. A liftből kilépve egyből a kaszinóba értünk és óvatos léptekkel és bámészkodva indultam el a gépek között, tuti látszott rajtam, hogy kis béna kezdő vagyok… Plafonra nézve legalább ezer kamera nézett vissza, ez egy picit kellemetlen érzés volt, de megszokható. Nézem, hogy itt mindenki égő cigivel rohangál, még ezt is lehet. Javier megy a kártyához én meg Andival csavargok és próbálgatjuk a színesebbnél csillogóbb villogóbb félkarúakat. Ez klasszikus játék csak annyiban változott az idő során, hogy amikor kivesszük a maradék pénzünket a gépből, már ha van… akkor nem alul ömlenek ki 25 centesek, hanem egy kis vonalkódos ticketet kapunk, amit már be is tolhatunk a következő gépbe. Itt egy picit át lettem verve, mert a gép ilyenkor olyan hangot ad ki, mintha lenn ömlene a zseton…

Andi ment aludni én meg megkerestem Javiert, aki már egy Black Jack asztalnál tolta a funky-t. Róla azt kell tudni, hogy elég tudományosan űzi ezt az iparágat. Elmesélte, hogy mikor mi csavarogtunk, akkor szorgalmasan készült a játékra. Videókat nézett és stratégiákat olvasott a játékról, még egy pici kártya is van nála, ami mutatja, hogy mikor mit érdemes csinálni, attól függően, hogy a dealernél milyen lapok figyelnek. Pedig tényleg nem ma kezdte, de ő az a fajta, aki ha valamit csinál, akkor azt komolyan és alaposan teszi. Szóval igyekszem tanulni tőle és jó két órán át figyelem. Közben elmondja, az alapvető dolgokat a játékkal kapcsolatban. Nem akarok belemenni a Black Jack szabályokba, de pár hasznos dolgot elmondott. Mi úgy ismerjük, hogy 21ezés… na és ez már probléma… Mert baromira nem az a lényeg, hogy 21-en legyen a lapjaink összértéke, ez általános tévedés, később számomra is világossá vált, hogy miért, de erről még nem most. 12-vel simán nyerők tudunk lenni, csak figyelni kell, hogy a dealernél milyen lapok vannak és arra is, hogy annak milyen lapja van, aki még az asztalnál ül. Tóth Korbács Tivadar barátom is tudna erről szerintem három lexikont írni… De most már nekem is kéne valamit játszani és elindulok a magam útján. Nézem figyelem az asztalokat és arra gondolok, hogy nekem inkább pókerezni kéne, de olyan arcok ülnek a hold’em részlegen, hogy azt érzem, ezt lehet nem kéne erőltetni… Legyen Black Jack, ki kell próbálnom, mert tetszik és klasszik vegasi játék! Fájdalmas, hogy a legalacsonyabb tét amivel lehet játszani az 10 dollár, de legyen… 100 dollár betolás, az alatt nincs is értelme, jó hogy itt egy körben nem lehet akkorát bukni, mint pókerben. Max 20 dollárt, ha 10 dolláros alapon játszunk… ez is tetszik benne. A Dealerek nagyon segítőkészek, egészen meglepő a viselkedésük, de jól csinálják, mert így a kezdő is nyugodtan mer játszani. Kiforrott és tökéletes gépezet ez a kaszinó, kanyarban sincs hozzá egy EU-ban található sem… Közben jönnek a pincérek és ingyen hoznak neked bármit anit akarsz (természetesen 1 dollárt azért illik nekik adni tipként), de gondolom mondanom sem kell, hogy ez kedves gesztus miért van… Szóval én csak óvatosan sörözök, de még az óvatosat is mértékkel. Kezdem érteni és tényleg játszani a játékot, csak az a gond, hogy mire ezt érzem, már 20 dollárom is alig maradt. Bár vagy két órája játszom. Szépen lassan viszont megindult a szekér és jó kezdő révén, ahogy ismét 100-ra tornázom magam ki is szállok a játékból. Nem is baj, mert kb 4 órát játszottam és épp eleget ittam. A kaszinó alkoholos befolyásoltság alatt igen veszélyes környékké tud válni, szóval érzem, hogy jobb lenne távozni. Elég érdekes, hogy mindig hallani valahol, hogy valaki nyer… kiabálás, egymás nyakába borulás stb… Azt viszont már akkor tudtam, hogy holnap folytatom, mert van benne potenciál. Arról hogy ennek mis is lett a vége, majd a legközelebbi posztban, túl sok minden van egy ilyen helyen...Továbbá még mindig van mit írni a vegasi északi részről és a kaszinózásról…

 

 

Szólj hozzá!

Las Vegas 1. fejezet

2012.12.04. 20:23 Gigu

Ahogy már írtam korábban is San Antonio és Las Vegas között kettő időzónát léptünk át, így a 3 órás repülőút végül is csak egy órás lett. 11:30-kor indultunk és 12:30-ra már ott is voltunk, ezért jó nyugat felé repülni, mert csak nyerni lehet az idővel. No persze kelet felé elég nagy bukta van, de ez most nem lényeg.

Miután a leszállás után elhagytuk a gépet és megindultunk az ekkor már kegyetlen mennyiségű csomagunkért hamar feltűnt, hogy már a reptér is tele van félkarú rablókkal szóval, akinek esetleg fogalma sincs, hogy hova érkezett az elég hamar rá fog jönni, hogy Vegasban jár. Akár már a csomagokra várás közben is rángathatjuk a karokat. Az egész inkább a hangulat miatt van és ez jó ötlet, kifejezetten elér a hatást… így tudatosul az emberben, hogy Vegasban van és jót mosolyog rajta. Azon gondolkodom, hogy Budapesten mi kéne a reptérre, egy ideig ott voltak az unikumnak számító taxis hiénák, akik azonnal rávetették magukat az érkezési ajtón kilépő gyanútlan utasokra, de ők már eltávolították. Szóval kéne valami… mondjuk egy horda szürke marha, vagy bármi… Akinek van egy  jó ötlete az írja meg kommentbe, érdekelne!

Hamar érkeznek a csomagok, nekem a lila bőröndöm is lefordul a szalagról, egy gyors állapot és kárfelmérés után megállapítom, hogy ismét kisebb darabok hiányoznak róla és már a varrat sem az igazi, de egyben van és ez a lényeg. Nyomás be a taxiba és induljunk a városba, aminek amúgy a közepén van a reptér, szóval az egész út a szállodáig körülbelül olyan hét és fél perc. Gyorsan be is érünk a szállodába, ami a Bally’s volt. Szintén Andi intézte és megint nem volt probléma természetesen, szóval ismét hála és köszönet neki. Mikor mentünk befelé a taxival a városba már érezhető volt, hogy brutális méretű hotelek sorakoznak itt, akár maga egy hotel is lehetne egy város. A hotelünk lobbyjának kocsifelhajtójához érve is feltűnt, hogy hat sáv széles, ami az EU szemnek fájdalmasan sok. Ismét elő jön „az itt minden sokkal nagyobb érzés”. Belépve a hotelbe, már hallani is a gépeket és és azok csilingelését és zörgését. Amíg a ellátok csak a kaszinó…, jó de remélem itt lakni is lehet valahol! A lifthez érve két opció van. Egyszer van 8 lift a 12 és 25 emeletek közötti vendégeknek és még egyszer 8 az 2 és 11 közötti vendégeknek… Egy emeleten van vagy 200 szoba ez is egyértelműen kiderül az ajtón látható számokból. A szobába lépve szembesülök azzal is, hogy óriási… tuti van vagy 40-42 m2. Egy gyors kipakolás után már indulunk is a felfedező túrára. Leérve a földszintre be is vetjük magunkat a gépek közé, de most még csak nézelődés van és csodálkozás. Elindulunk a Las Vegas strip felé, ez az út az ami átszeli Vegas-t és itt zajlik a legkomolyabban az élet, itt találhatóak egymás mellett a legismertebb hotelek. Úgy jutunk ki az útra, hogy közben a Paris szállodán keresztül vezet az utunk. A mi szállodánk és a Paris egyebe tulajdonképp egybe van épülve. A kettő közti átvezető folyosó igazából egy párizsi utcácska tökéletes mása, francia éttermek és hangulat. Még az égbolt is fel van festve a tetőre…Az utcából a Paris hotel kaszinójába érkezünk. Tisztázzunk egy dolgot, hogy akkor most, hogy van ez a kaszinókkal és a hotelekkel. Lényegében minden hotelhez tartozik egy kaszinó, ami a hotel alsó szintjén, a lobby részen található, úgy van kialakítva, hogy mindenképp át kell menned rajta, így természetesen nagyobb az esélye, hogy hamar megtörsz, és bizony szépen elkezded betolni a dollárjaidat a gépekbe. Elég sok itt a trükk és látszik a sok éves tapasztalat a kialakításban. Nincsenek ablakok, nincsenek órák.. így sosem tudod, hogy melyik napszakban jársz és, hogy mennyi az idő… jóformán elveszted az időérzéked és így még többet játszol. Erről még később bővebben, mert most épp Párizsban vagyunk és van valami fura érthetetlen nagy fémszerkezet az épület közepén… nem nagyon értem, de miután kilépünk a hotelből és elhagyjuk a diadalív majdnem teljes nagyságú mását és megfordulunk, minden világossá válik…

Screen Shot 2012-12-04 at 7.58.21 PM.png
Akkor már miért nem egy az egyben a tökéletes mását építették fel? Gondolom ez Párizsnak nem annyira tetszett volna, de szerintem azt is simán meg tudták volna oldani, mert annyi itt a zseton, hogy sosem fogy el…
Teljesen új szállodák sorával is találkozunk, amiknek az építési ideje körülbelül egy pislantással ér fel az építész iparágban. Itt, ha egy hotel elhasználódik, akkor 18 hónap alatt épül fel egy új. Bontással és építéssel együtt! Elképesztő tempó és a végeredmény meg elképesztő látvány. Az egész Las Vegas strip hozza az elvárt amerikai hangulatot…

Screen Shot 2012-12-04 at 8.00.46 PM.png
Nem rövid séta után már Párizs után New Yorkban vagyunk. Sétálunk a Brookly Bridge mellett és a felhőkarcolókat bámuljuk, na meg a hullámvasutat, amit bepattintottak így a hotel !köré!, mert körbe megy a hotel körül, nem kell aggódni a szabadságszobor is a helyén van, a felhőkarcolók a hotel tornyai, tehát bennük találhatók a szobák…

Screen Shot 2012-12-04 at 8.02.54 PM.png

New York után jön az Excalibur hotel, ami öreg motorosnak számít Vegasban. Igen régi hotel és szerintem már mindenki látta a Disney külsejű jellegzetes főbejáratát. Hozzá kell tenni, hogy eléggé megfakultak már a színei és igazán ráférne egy felújítás, de szerintem inkább ground zero lesz és egy új hotel, jobban megéri….

Screen Shot 2012-12-04 at 8.03.54 PM.png
Itt fel tudunk pattanni egy monorail-nek nevezett magasvasútra amivel el lehet jutni a Egyiptomba 3 perc alatt és Mandalabay-be 5 perc alatt. Egyiptom alatt itt a Luxor szállodát éprtem, ez a fekete piramis, amit szintén jellegzetes, persze előtte ott van az irdatlan méretű Sphinx is, mert az kell.

Mandalaybay is a rég arculatba tartozik, viszont egy különleges kuriózummal rendelkezik. Mint minden átlagos és normális hotelnek, neki is van egy eszméletlen méretű akváriuma! Végül is mi e-miatt  indultunk ma Las Vegas boulevard-on található utolsó nagy hotelhez. Az láttuk is róla doksifilmet a Discovery-n és, ha már itt vagyunk meg kéne nézni. Pusztító esőerdő hangulat és egy óriási akvárium. Az a baj, hogy nagy és óriási, illetve hatalmas szavakat már nem tudom, hogyan variálni, de itt minden pont annyival nagyobb, mint amennyivel Amerika nagyobb a világtérképen Magyarországnál. Még egyszer mondom, hogy ez nem biztos, hogy jó, inkább érdekes. Szóval az akvárium tényleg jó és megérte az elején fájdalmas 18 dollárt. Azért írom, hogy fájdalmas, mert most őszintén ki mire számít egy hotelnek az akváriuma esetén, hát nem erre a látványra az tuti…

Screen Shot 2012-12-04 at 8.19.06 PM.png(na ezt a képet loptam, mert én nem tudtam itt képeket csinálni sajnos, de mindeképp meg akartam mutatni)

Még egy érdekes dolgot emelnék ki ebből a hotelből. Az egyik éttermének a borpicéjét, vagy ez nem is pince, hanem bortorony, vagy valaki mondja meg a nevét aki már látott ilyet...

Screen Shot 2012-12-04 at 8.08.12 PM.png
Természetesen minenki a legfelső sorból kérne, hogy a pincérnek a dolgát megnehzítse, de egy kis elektromos lift segítségével egy automata rendszer azonnal lehozza a bort a fenti sorból....

A végtelen sok gyaloglás után, indulunk vissza a monorail-el, erről annyit érdemes azért tudni, hogy a fenti három szállodát összekötő vasutat a tulajdonos építette és ingyen használható, így nem megy el a kedve az embernek a gyaloglástól az utolsó szállodáig. Ez megint felvet egy új kérdést, igen egy általában több szálloda is egy tulajdonban van, csak mást képviselnek kívülről, de a pénz egy helyre folyik.

Azt sem kellene elfelejteni, hogy a végtelen sivatag közepén vagyunk és ezt ide felépíteni… Olyan érzése van az embernek, mintha a világot járná be, a sok sétából adódó fáradtság meg csak erősíti ezt az érzést.
Andi meg gyerekkel a pocakban jobban bírta a kiképzést, mint én és Javier együtt, szóval rispekt.
Holnap folytatom a „világ körüli utazást egy városban” című történetet. Akkor majd részletesen a kaszinózásról és az eredményekről és arról is, hogy a Ceasar Palace-t valóban a rómaiak építették-e… Mivel mi pont a Las Vegas boulevard közepén lakunk, így még bőven akadt látni és írnivaló…    

További képek a fácsén, itt találhatóak:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.539141559448229.134918.100000571698196&type=1

Szólj hozzá!

From Texas to Nevada

2012.12.03. 21:42 Gigu

Jelenleg a Salt Lake City és New York között közlekedő Delta 001-es számú járatán ülök (ezt egészen kivételes dolognak tartom, hogy egy társaság 001-es járatán repülhetek) és repülök vissza Barcelonába. Reggel indultam Vegasból és 24 óra alatt érek a célhoz. Ez épp egy 4 órás út és mivel a Delta összes gépén van wifi, így most én is megengedhetem magamnak a Vegasban szerzett nyereményből. kicsit most ugrálok időben, de a Grand Canyon élményeket mindenképp a lehető leghamarabb le akartam írni emlékezetből.

Na de most egyelőre térjünk vissza Vegasra és az oda vezető útra, ami számomra jól szemlétetett pár dolgot.
San Antonióból startoltunk a Southwest Airlines-al Las Vagesba. Ez egy elég érdekes !fapados! társaság, mert ők az !akármennyi! feladott poggyász mennyiségével próbálják az utazók kegyeit elnyerni, szerintem sikerül is. Nos természetesen itt is van valami határ kettes betűmérettel, de fejenként a kétszer 22 kg börönd lazán bekerül a gép gyomrába. Igazán lehetne Európában is valami hasonló társaság, lenne közönsége.... de most Amerikában vagyok és itt eléggé másképp mennek a dolgok és szinte minden más, mondjuk csak a repülőgépek nem. Pár apróság amivel szerintem lehet érzékeltetni a különbséget, ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobb, vagy rosszabb mindenki eldöntheti saját maga... Első példaként az Atlantai vesszőfutásomat és pánikomat okozó járatokról információt szolgáltató nagy kijelző működése volt zavaró, mert nem az indulás időpontja szerint teszi sorba a járatokat, hanem célállomások neveinek az ábc sorrendje szerint. Meg lehet szokni, csak én nem szoktam meg....mind1. A másik az egy kicsit érdekesebb szokás. Miután felszálltunk a gépre és mindenki elfoglalta a helyét, a kapitány szól a beszíjazott utasokhoz, elmondja a repüléssel kapcsolatos infókat felszállás előtt és utána rögtön külön köszönti, X-et és Y-t, mert az első házassági évfordulójukat ünneplik és Vegasba tartanak elszórni az összes pénzüket. Honnan tudják a pilóták??? Egészen biztos, hogy megírták a társaságnak, hogy ezért utaznak és Andi is elmondta, hogy ő is meg szokta írni és mindig kapnak ilyen esetben valami apróságot a köszöntésen kívül. Egyértelmű, szépen Gerdával is ki fogjuk próbálni, hogy működik-e ez a Európában is, mindent be fogunk hazudni amit lehet. Jó, ezen túl is voltunk, mindenki tapsol és hurrá, taps az európai leszállásokra emlékeztetett...na de mi még el sem indultunk. A pilóta azonban folytatja és köszönti a seregben szolgáló utasokat is, ismét taps. Valamint még egy embert köszönt, nevét természetesen nem jegyeztem meg, de a pilóta állítása szerint az idős úr a 9/11-es események idején irányította New York-ban a mentéseket, igen ő is a seregben szolgált, de már nyugalmazott... Azért nekem itt erősen a propaganda érzése jön át, de leeht nincs is ezzel gond.

Szóval miután mindenkit megtapsoltunk még el is indulunk, bárcsak ennyit tudnék néha otthon egy fradi bajnokin is tapsolni... Ez a repülőút igen unalmasnak ígérkezett, mert tulajdonképp a csak a végtelen sivtag felett vezetett az út Vegasig Új-Mexikón és Arizonán keresztül Nevadáig. Na most itt tényleg csak sivatagról beszélhetünk, ez a 3 órás repülési időből ítélve úgy röpke 3000 km-t jelent. Tisztázzunk valamit... ha Budapetsről Barcelonába repülünk, akkor az 2000 km. Gondoljuk csak át, hogy igazából Európa háromnegyedét áterpüjük még időzonát sem lépünk. Elhaladunk a Balaton és Szlovénia felett, majd Velence, Verona és Milánóval Olaszországot elhagyva Monaco, Nizza, Marseille érintésével pedig Franciaország déli részét is átrepülve érünk a Costa Brava fölé és csak utána Barcelona. Ez elképesztően nagy távolság... és hosszú útnak is számít. Szóval ebben az országban az USA-ban iszonyatosan nagy távolságok vannak, ezen az úton mi rögtön kettő időzónát is léptünk. A felszállást követően hamar a rettenetes mértékű olajvadászat sebei látszanak a sárgás vöröses sivatag tájon, mindenhol foltok látszanak a földön..

Screen Shot 2012-12-03 at 9.24.32 PM.png

Folyamatosan a mexikói határ közelében repülünk és El Paso-t is érintjünk, ahol szintén nem kevés vadnyugati film játszodott... A magasból tökéletesen kivehető a mexikói határ...Itt is a város közepén megy át, akár csak Laredoban..

Screen Shot 2012-12-03 at 9.29.28 PM.png
Andival sokat beszélünk arról, hogy micsoda szegénység lehet ott a távolban a másik oldalon, ha emberek bármit megtesznek azért, hogy átjussanak. Akár napokig is a sivatagban tántorognak és még innen fentről is nézve félelmetes ez a végtelen sivár semmi... Sokszor eszünkbe a jut a NGC-n látható Border Patrol sorozat, ami pont a világnak ezen részéről szól... Tényleg annyira furcsa ez a táj, hegyek azért vannak, de ott sincs semmi, fák sincsenek. Nap természetesen hibátlanül süt.. A legizgalmasabb dologot pont akkor vélem felfedezni, amikor éppen fényképezek kifelé (a nagy büdös semmit)... A Delta egyik 767-ese húz el keresztbe alattunk Mexikó felé és félelmetesen közel. A látvány jól érzékeltette a sebességet amivel haladtunk... Vicc, hogy pont akkor löttem a képet, amikor kibújt alattunk, szóval rá is került, ime...

Screen Shot 2012-12-03 at 9.32.38 PM.png

A Kép messze nem adja vissza a közelséget, de a lényeg látszik...

Arizona felett, az út kb utolsó 500 km-én már vannak fák is a hegyeken és havat is látni, sőt egy egész síparadicsom is kirajzolódik. Pár folyó is látszik, ahogy méllyen kivájta magának az utat a kopár vidéken. Ereszkedés közben nagy ajándék, hogy pont a Hoover Dam fellett fordulunk rá a vegasi reptérre és közben látom is már a távolban a hotelek tengerét a sivatag közepén, tényleg fura látvány. leszállás közben az is tudatosul bennem, hogy ez is egy órási város és bizony itt is többen laknak, mint Budapesten.. én ezeket a városokat mind kisebbnek képzeltem el. Azon gondolkodok, hogy mi fog itt rám várni, de ha a a Félelem és rettegés Las Vegasban, vagy a Másnaposok című filmekből indulok ki, akkor nem sok jóra számítok, de nagy élmény lesz az tuti!

Screen Shot 2012-12-03 at 9.34.48 PM.png

Hamarosan itt lesznek a Las Vegasi durvaságok is!

Szólj hozzá!

Grand Canyon National Park

2012.12.01. 07:07 Gigu

Jelenleg Vegasban vagyok és onnan tettünk tegnap egy kis kirándulást a Grand Canyon-hoz. Tudom, hogy elmehetek melegebb éghajlatra, de ettől függetlenül most már le merem írni amit láttam, tegnap még sokkolt a látvány... kicsit össze kellett szedni, hogy ezt hogyan is kéne itt megjeleníteni. Na oké valójában internet próbléma volt it a legnagyobb gond, szóval igyekszem pótolni a lemaradást.

Mivel ma felhős időt mondtak Las Vegas és Grand Canyon környékére, ezért Andi máról tegnpra átrakatta a kis kirándulásunkat, hogy napos időben tudjuk megnézni a világ hét csodájának egyikét. Ezzel egy kis apró bökkenő volt, hogy reggel hét helyett öt órakor volt az indulás. Nem tudom szavakba önteni Javier arckifejezését, amikor Andi közölte velünk az indulás időpontját, de egy képet megérdemlet volna. Okés persze örültünk, hogy megyünk és annak meg jobban, hogy Andi nagyon profi munkát hajtott végre a szervezés terén, szóval külön puszik járnak neki!

Grand Canyon-hoz eljutni egyáltalán nem könnyű. Las Vegastól egy jó 3 órás autókázás a legközelebbi pontja, ahol a Skywalk található. Mi viszont a Grand Canyon National Park-ba igyekeztünk, ami már mindegy is, hogy milyen messze van....nincs mese, repülés lesz. A túrát a Papillon (lepke állat) cégen keresztül intézte Andi. Lényeg, hogy Vegasban felszednek mindenkit a hoteleknél, elvisznek egy kb 30 mérföldre található kisvárosba Boulder City-be, de itt max 14 emberre kell gondolni, majd hamarosan kiderül, hogy miért. Szóval ebben a picike Mojave sivatagi városban, taláható egy szintén nem atlantai méretű repülőtér, ahonna indulnak járatok a Grand Canyon National Park repterére, tovább innen is lehet menni már helikoterrel a kanyonhoz, de csak a közelebbi felére. Miket az alábbi nem anynira katasztrófálisan sikerült képen látható bal oldali géppel transzportáltak át park repterére.

Screen Shot 2012-12-01 at 6.27.43 AM.png
Mivel a fenti csoda csak 14 fős, így súlyelosztás igen komoly figyelmet kap. Ezt úgy kell elképzeli, hogy amikor ezen az óriási reptéren !becsekkolunk! (két gate van a reptéren..), akkor egy talajba épített mérlegre állva már azonnal el is áruljuk a legféltettebb titkunkat és ez alapján a légitársaság megtervezi az ülésrendet a repülőn. Lényeg, hogy Javierrel mi az utolsó sorban kaptunk helyet (mindeki vonja le a megfelelő következtetéseket ebből) és itt nem három ülés volt egy sorban, hanem csak kettő. Pilóta fel is hívja a figyelmünket, hogy mi a "first class" előnyeit élvezhetjük, mert ezen a gépen bizony hátul van. Amúgy a másodpilóta tartotta a biztonsági bemutatót és ezt szerintem 30 másodpercben tudta le. Feszállás után löttem is egy képet az utastérről, ahol rajtunk kívül Ázsia nagy erővel képviselte magát a fedélzeten...

Screen Shot 2012-12-01 at 6.28.30 AM.png
Felszállást követően, azért érezni, hogy nem egy Jumbo. Egy dolog egészen biztos, hogy minden szempotból jobb, mint a Ryanair. Felszállás után egy gyors kanyarral megnézzük a Hoover Dam-ot, ami Vegas jelentős részének az áramellátását biztosítja. A Hoover Dam amúgy a Colorado folyót duzzasztja fel, ami természetesen a duzzasztótóba való érkezése előtt a Grand Canyon-on folyik keresztül egészen meglepő módon.

Screen Shot 2012-12-01 at 6.28.17 AM.png
Ezt követően egy jó sivatagi szakasz. Közben a fejhallgatón keresztül kapjuk az infót a lenti látnivalókról és amikor nincs semmi érdekes, akkor zenét küldenek. Mivel ugye sivatag felett repültünk, így kb 90 százalékban zene szólt, de jó volt. Olyan húsz perec után értük el a Grand Canyon első komoly részét. Itt található a híres Skywalk. Ez amúgy az indián rezervátum területén található és az indiánoké. A lenti képen látható is. Egy picinyke félkör látható a kép alsó részén ami benyúlik a kanyon fölé. Nem egy picike építmény (keressetek rá gugliban), de a kanyon iszonyatos és félelmetes méretei miatt apró kis pontnak látszik.

Screen Shot 2012-12-01 at 6.29.02 AM.png
Na ez az első olyan pont, ahol azt mondom, hogy éreztem, hogy mennyire iszonyatosan nagy ez a természeti csoda. Hamar átrepültünk e rész felett és száraz, de erdős rész felett haladtunk. A távolban végig látni a kanyot, egészen elképesztő látvány, teljesen mindegy, hogy az ember honnan nézni. Addig nézegettem be a pilótafülkébe amíg meg nem láttam, hogy a GPS-en megjelent a reptér ahová tartunk. Remélem ezzel is minden elárultam a repülőnk iszonyatos méreteiről. Egy gyors és szinte lehetetlen szögben történő landolás után már pattanunk is ki a gépből és visznek át miket a helipad terminálra. Szintén pici "reptérke". Gyors biztonsági videó megtekintés még a reptéren és be a helibe, aztán fel a magasba és irány a kanyon legszélesebb része. Itt is fejhallgató zene (U2-Beautiful day, Coldplay-Paradise), szóval adja a hangulatot. Sűrű erdő felett repülünk, ez már a Grand Canyon National Park. Aztán egy jó 10 perc után az erdő végén hirtelen egy óriási szakadék és hihetelen látvány, úgy nézek ki az ablakon, mintha most érkeztem volna egy másik bolygóra. Hirtelen arra gondoltam, hogy ezt hogy fogom úgy megörőkíteni fényképeken, hogy olyan hatást váltson ki másokból is, mint belőlem. Sokszor érezzük azt, hogy olyan pici az ember, na de itt....

Screen Shot 2012-12-01 at 6.30.13 AM.png
A lemezek mozgása nyomta fel ilyen magasra  a fennsíkot, majd a Colorado folyó vájta ki és van ahol 1600 méter méllyen. Ez közel 6 milló év munkája.... és 1 év alatt 1 láb mélységgel lesz mélyebb a kanyon. Fizikát megszégyenítő módon állnak egymás hátán a kövek, elképesztően lassú munkája a természetnek ez a látvány, emberi mértékkel szinte alig fogható fel.

Screen Shot 2012-12-01 at 6.30.38 AM.png
A helikopáterrel keresztben szeltük át a kanyont, ezért is akartuk ezt, mert mindehol azt írták, hogy a magasból a legszebb látvány és a legkülönlegesebb élmény is. Ezt én is biztosan állíthatom, ilyen különleges helyen még nem jártam! Oly sok filmet láttam amiben szerepel ez a része a világnak és annyiszor elképzeltem, hogy milyen lehet, de ez mindent üt, szó szerint sokkol...

Screen Shot 2012-12-01 at 6.31.08 AM.png
Amikor ismét kiérünk a kanyonból és az erdő fölé érünk a pilótánk az unaloműzés érdekében egészen a fakoronák fölé ereszkedik és nagy tempóval repül felettük vissza a reptér irányába. Ezzel jól ki is ugrasztja a fák között legelésző szarvasokat és jó nézni felülről, ahogy vágtatnak, igazi kuriózum az egész, nem is beszélve arról amikor egy tó felett húzunk át alacsony és a tóban álló szintén szarvasok bámulnak minket. Óriási, errem mondják, hogy kaland!

Leszállás után egy busszal bevisznek minket a nacionális parkba. Itt kisétálhatunk a kanyon széléhez az idegesítő japán kalandorokkal együtt, hogy ma már sokadszorra leessen az állunk. Szerencsére a mi 14 fős társaságunkból csak mi kértünk helikopterezést, így csak mi hárman ültünk a helikopteren. Ez igazi VIP érzést adaott és még több élvezetet. Térjünk vissza a parkra és az ottani kis sétára. A parkban nincs száguldozás, max 35 mérföld per óra a megengedett sebesség, a vadakra itt vigyázni kell. Rangerek és ezek most tényleg azok, kifejezetten szeretik mérni az utazókat. A park teljesen olyan "Maci Lacis", ez rá a legjobb szó ez biztos. A rangerek ugyanolyan ruhában vannak és ugyanolyan kapalaot hordanak! Szóval meg tudok nyugatni mindenkit, tényleg létezik ilyen hely és nem csak mese. A parkban van egy kis falu, itt csak az lakhat aki a parkban dolgozik valamit. Iskola is van, idén 17 végeztek.. Buszból hamar ki is pattanunk és fejvesztve rohanunk a szakadék felé. Ismét elkap az érzés. Western az igazi Vadnyugat...

Screen Shot 2012-12-01 at 6.31.50 AM.png

Engem az is érdekelne, hogy ide, hogy lehet lejutni??? Ez nem egyszerű... szamárháton 10 óra és 1 évet kell várni, hogy sorra kerüljön az ember. Azért az kicsit sok lenne egy szamarazásért és egy jó kilátásért, de besszus azon gondolkodom, hogy lehet megérné :D

Screen Shot 2012-12-01 at 6.32.15 AM.png

Screen Shot 2012-12-01 at 6.32.33 AM.png

Természetesen bolond és hülye utazók erre is vannak. Az alábbi képen nagyon vicces srác fotózkodik a szikla szélén, csak ő azt onnan nem látja, hogy rommá van repedve a szikla és olyan igazi kengyelfutó gyalogkakukkos eseményt tudok elképezlni..... igen az is ilyen tájon játszodi....

Screen Shot 2012-12-01 at 6.32.51 AM.png
Mikor elindulunk ismét vissza a reptérre, hogy Vegasba repítsenek minket, akkor eszembe jut, hogy néztük Andival, hogy milyen idő szokott erre lenni. Kegyetlen... Nappal 25 fok is lehet még ilyenkor, de éjszaka meg -20 fok. Elég embertelen környék ám a kanyon. Ha jobban megnézzük a fotókat akkor észre lehet venni, hogy bejutás egy jó zuhanással könnyen megoldható, de kijutni már nem olyan könnyű. A falakon egy ideig ugyan olyan meredekségben lehet haladni, aztán amikor a felső részhez érünk akkor mindenhol függőleges a fal. Erről egyből egy nem teljesen normális ember jut eszembe... Bear Grylls, na ez olyan neki való feladat.

A repülőn elöttünk ül pont az a pilóta(?) aki odafelé vezette a gépet, kezében egy lapot lát Javier, amin az szerepel, hogy: Training flight: Landing OK, Take off OK... jó, hogy csak most tudjuk meg, hogy odafelé vizsgázott... lényeg, hogy most nem ő vezet...

Screen Shot 2012-12-01 at 6.33.11 AM.png

Kicsit több, mint egy óra eltletével már ismét leszállunk és megyünk vissza Vegasba Blackjackezni. Ez elképesztő nap volt és borzasztóan hálás, vagyok, hogy ezt láthattam. Jó hogy Andi így megszervezte, nagyon köszönöm neki, mert magamtól nem csináltam volna, de ez mindent megért. Igazi látni kell élmény volt, sokáig nagy hatással lesz még rám....

Szólj hozzá!

San Antonio, TX (elmaradt 4.nap)

2012.11.28. 13:15 Gigu

Van tartozásom, ezt fogom most az alábbiakban pótolni. Ugye több napot is eltöltöttem San Antonio-ban és még egy sort sem írtam róla, pedig bizony van mit írni erről a városról, aminek akkor a lakossága, mint Budapestnek.

Az eslő nap is ide érkeztem, de akkor csak egy gyors éjszakára voltam vendég a városban, aztán mentünk Laredoba. Onnan vasárnap este autókáztunk vissza és én csak addig írtam, hogy elindultunk vissza San Antonio-ba, de volt még az este esemény. Olyan nyolc körül értünk vissza és annyit tudtam, hogy a város közepén van valami kis csatornarendszer, mi meg mellett fogunk lakni, fogunk rajta csónakázni meg minden. Hát mondom biztos nem egy Velence lesz, mert itt kb minden épület az 1920-as években épült, de majd csak tud valamit ez az úgy nevezett “River Walk”. Na most őszíntén, ki hallott róla korábban? Én csak annyit tudtam, hogy van ilyen itt arról is Andi révén és ő elég meggyőzően érvelt, hogy ez pedig tetszeni fog. Innen már nagyon érdekelt, hogy mi lesz ebből! Elég nagy a dugó a városban, klasszik négyzetrácsos utcák, szóval még semmi extra nem jelentkezik, pedig már azt is tudom, hogy ez karácsonykor még durvább, mint amúgy. Hotelben mondják, hogy sajnos nem tom milyen probléma van, de a River Walk-ra néző szobát kapunk cserébe. Na mondom, már lesz támpont végre. Felmenés a szobába az eszméletlen méretű épületben, berontás, rohanás az ablakhoz és kinézés...

 Screen Shot 2012-11-28 at 12.41.25 PM.png

 

Na igen, jó a kilátás ez tény, sőt elég durva az érzés is, mert a szoba azon oldala igazából egy nagy ablak, ez ugye azért érdekes, mert ha teljesen odállunk az ablak elé, akkor olyan, mintha semmi nem választana el minket külvilágtól. Gondolom itt párán már a függönyt leszaggatva kapaszkodnának és azonnal menekülnének az ablaktól. Hát én nem... én szeretem a magasságot és állatira élvezem. Lent látszik is, hogy olyan mintha egy utca lenne alattunk felette egy híddal, de az is kivehető, hogy ott sok fa van amiket a karácsonyi izzók soksága tarkít. Egész ügyes! Ha ott lenn még valami víz is van, akkor ez pofásan fog kinézni. Na gyorsan pattanuk is le, mert menni akarunk még este egy kört valami hajóval. Oké, ez már kifejezetten érdekes, ha ott még tényleg hajókázni is lehet. A liftben a River Walk gombra nyova már ott is vagyunk, kilépünk és íme...

Screen Shot 2012-11-28 at 12.45.21 PM.png

Komolyan nem értettem, hogy a francba van ez??? Ez az a város amibe bejöttünk autóval?? Vagy a liftezésnél sikerült valami tér és idő kontinumot lépnünk és most valami másik dimenzóba értünk?? Hihetetlenül pofás. Egyszerűen az embernek a kedve is jobb lesz a látványtól. A fák még takarják kilétüket az este alatt, de értelemszerű volt, hogy ezt nappal is meg kell nézni. Olyan ez az egész, mintha a város alatt lenne egy másik város, pedig nem is alatt van, tényleg eszméletlen. Van olyan fa aminek tuti vagy 3 méter az átmérője, biztos nem ma ültették oda mielőtt megékeztünk...

 Screen Shot 2012-11-28 at 12.46.53 PM.png

Hol van az a hajó, menjünk, haladjunk, úgy tudjuk már nem jár, de később kiderül, hogy mégis, mert annyian vannak és megy a business. Be is pattanunk, a pilótánk is jófej és osztja az észt, az érdekességekről regél. Fergetegesen hangulatos és erről miért hallani olyan keveset a világ másik végén??? Mindegy én látom és nem is hiszem el. Elmondják, hogy valóban átfolyik egy folyó a városon, de ezt a hurkot mesterségesen alakították ki. Igazából rengeteg étterem és szórakozóhely van a folyó mentén és szenzációs növényzet. Pilótánk elmondja, hogy mentőmellények a ülés alatt, de ha sikerülne a lehetetlen és vízbe kerülnénk, akkor legyünk kedvesek kisétálni, mert 3 láb mély a „folyó”. Mentünk egy szép kört és egy picinyke sziget mellett is elhaladtunk (területe 5 négyzetméter) amin kőből készült padok vannak. Pilóta elmondja, hogy ez itt a házasságkötő szigetecske. És igen Javier is itt kérte meg Andi kezét kettő éve.

 Screen Shot 2012-11-28 at 12.48.19 PM.png

Kis hajókázás után már ki is pattaunk és megnézzük az Alamo-t, na ki tudja, hogy mi az? Én nem tutdtam és ez elég ciki volt na... A történet erősen hajaz a Egri vár történetére, de itt elbuktak a harcosok, lényegében több napig tudták feltartani a mexikói menetelést, pedig csak 150-en voltak az x ezer ellen. Ez az épület maradt meg mindössze, de ez egyben a legfontosabb és leghíresebb épület egész Texasban.

Screen Shot 2012-11-28 at 12.49.42 PM.png
Reggel a jó kis napfelkeltélre ébredek, függöny direkt nem lett elhúzva, hogy a látvány kecsegtető legyen az ágyból is. Így legalább motiváltabban kelek! Beverünk a környéken egy jó klasszik reggelit...

Screen Shot 2012-11-28 at 12.51.55 PM.png

És már csattogok is vissza a River Walk-ra, hogy a nappali képeket is megcsináljam.Hát a karácsonyi kivilágítás miatt én arra gondoltam, hogy itt fenyves és hasonlók vannak, de ez hamar kiderült, hog nem így van! Nem baj, mert nagyon pimaszul fest még nappal is. Most minden kihalt és csendes, tökéletes nekem a fotózásra.

Screen Shot 2012-11-28 at 12.53.11 PM.png 

Screen Shot 2012-11-28 at 12.53.42 PM.png(Még több kép a fácsén taláható)

Miutána megfelelő szuvenyírekkel feltankoltunk még csatangolunk egy picit a tényleges város utcáin, ahol az igazi ameriaki érzés kap el a házak között. Megint fel kell ismernem, hogy úgy van ahogy gondoltam, nagyon tetszik.

 Screen Shot 2012-11-28 at 12.57.14 PM.png

Screen Shot 2012-11-28 at 12.56.15 PM.png

Betérünk egy Cowboy boltba, mert valami ismerősé. Gondoltam na itt majd veszek egy jó cowboy kalapot és kiskirály leszek, de ez az ötlet hamar füstbe tudott menni... Az úr körbevezetett minket és a saját kis „hall of fame”-jét is megmutatta Tommy Lee Jones és II. János Pál pápának is csinlált kalalpot. Annyi híresség, hogy érzem, ez nem az én árketegóriám lesz, szóval lemondok az ötletről...

Screen Shot 2012-11-28 at 1.02.47 PM.png

Javier megemlíti, hogy van itt egy kis mexikói piac és érdemes lenne megtekinteni. Kicsit sétálunk az üres városon keresztül, nem sok a mozgás ma délután és hamar énekszó csapja meg a fülünk, majd egyértelműen megint Mexikóba érkezünk. Egy 15 éves lány énekel minden zenei tehetségkutató teljes mezőnyét legkörözve...

Screen Shot 2012-11-28 at 1.04.08 PM.png 

Halandunk tovább és szinte bármit megvehetünk amire szükségünk van. Tényleg hangulatos és érdekes cuccok tömege. Ismét zene üti meg a fülünket. A piac végén, ahol kis sátrakban árulják a mexikói étkeket, van egy kis színpad. Marionachi-k énekelnek, hát ez már tényleg a csúcs és iszonyatosan jók is ráadásul. Mivel Javiernek szülinapja is volt a napokban, el is éneklik neki a boldognak a mexikói változatát. Még pár sört bevertünk mialatt néztük őket, szóval tényleg jó is volt a műsör.

 Screen Shot 2012-11-28 at 1.05.35 PM.png

Szóval a aki esetleg e környéken jár az ne hagyja ki a várost és az érdekességeit, mert tényleg különleges, mindenkinek rettenetesen ajánlom!

Fácséra több képet is raktam fel:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.535857426443309.134282.100000571698196&type=1

2 komment

Countryside Day in Texas (5.nap)

2012.11.27. 17:41 Gigu

A tegnapi nap igazi “Traditional Texas day” volt. Mondtam tesóméknak, hogy engem nagyon érdekelne egy jó kis vidéki hely, ami nem feltétlen egy idengenforgalmi góc. A célpont Bandera városka lett 30 mérföldre San Antoniótól. Ez mondjuk nem azért történt, mert a térképen ezt szúrtam ki, hanem azért mert Andi bizony ennek a városnak a Highschool-jában fejezte be a gimmnáziumi tanulmányait, szóval itt érettségizett le, itt töltött el az utolsó évet a gimis korszakából. Természetesen ezért neki is érdekesnek számít a hely, így izgatottan vágunk neki a útnak. Ja igen a 4. nap kimaradt.. ennek oka van, de később még pótolva lesz!

A körülbelül másfél órás út is érdekes volt, mert most nem egy autópályán, hanem egy egyszerű úton haladunk a ranchek világában. Ez egy picit dimbes-dombos vidék...

Screen Shot 2012-11-27 at 5.19.47 PM.png

...ha otthon kellene hasonlítani valamihez, akkor a Gödöllöi-dombság lenne a megfelelő hasonlat, de természetesen csak és kizárólag a domborzatra értem. Eső már jó ideje nem esett, szóval a száraság elég nagy. Alacsony fák sokasága és sárga fű, valamint embertelen nagy kaktuszok földje ez. A dombok között kanyargó széles útról mindenfelé, a jó nagy ranchekhez vezető földutak sokasága indul. A ranch és a házak olyan messze, hogy az útról nem is látszanak. Banderaba érve egyértelműen kivehető, hogy itt egy jó széles főutca van és azon van minden ami fontos.

Screen Shot 2012-11-27 at 5.22.38 PM.png

Kipattantunk a szekérből és gyalog esünk neki a boltoknak. Valahogy itt igazából tényleg lehet érezni a “western feelinget”. A házak verandája és homlokzata megfelel az elvárásnak és természtesen mindenki cowboy kalapban és a hozzá tartozó öltözékben jár és mozog a “centrumban”. Andival több boltot is kinézünk, mert vinnénk innen szuvenyírt és meglepő mondon találunk is vagy négy helyet, ahonnan bármit tudunk vinni. A boltokban tényleg minden Texassal kapcsolatos és van ahol az eladó felesége készíti a szuvenyírek sokaságát. Érdekes ez, de a válasz egyszerű. Itt mindenki nagy lokálpatríóta, szóval ők maguk is sokat vásárolnak ezeken a helyeken, mert saját házaikat is ezzel díszitik. Természetesen mindenhol a második kérdés, hogy honnan érkeztünk ide… Andi közben kifejti, hogy itt mindenki ismer mindenkit, szóval gyorsan terjed a hír, hogy “betolakodók” jöttek. Amúgy mindenki nagyon kedves csak olyan cowboy szlenget használ, hogy nem tudom megérteni, de kedvesen mosolygunk. Éhesek vagyunk és kéne enni, szóval meg is találjuk azonnal a megfelelő éttermet, ahol szintén nagyon kedvesek és miután feltették a “honnan is érkeztünk” kérdést már rendelhetünk is. Kis salátabárnál próbálok épp választani, már jön is a kalapos cowboy és felteszi a kötelező kérdést, majd azonnal javaslatokat ad és mondd még valamit amit nem értek, de mosolygok. Javier javaslatára helyi rántott húst választok és ahogy már megszoktam, itt hiba nincs is benne…

Screen Shot 2012-11-27 at 5.24.05 PM.png
 

Ebéd után, szemben az út túloldalán, kiszúrtam egy igazi trandicionális helyet. Olyan kávézós hely, ahol van egy kis bárpult, de egyben árul mindenféle jót amire az embereknek szüksége van, házi fagyi is kapható a 100 éves recept alapján. Az épület is jó sok évet megélt már és az ilyen helyekhez mindik szellemekkel kapcsoaltos történet is fűzödik, de ez titok marad...

Screen Shot 2012-11-27 at 5.25.08 PM.png
Andi pocakja mérete miatt inkább autóval folytatjuk a felfedezést a városka utcáiban. Természetesen ezt is másképp kell elképzelni. A házaknak hatalams kertje van és távol vannak egymástól, a kerítés erre sem jellemező. Gurulunk két utcát és őzikékre leszünk figyelmesek, benn a város közepén!!!! Hogy mi??? Azt hittem, hogy ezek valamelyik házhoz tartoznak, mert a főutcán az !őz feldolgozó! mögött is láttam hármat, de akkor ők csak éppen elég rossz helyen legeltek??? Válasz igenlő… Itt nem félnek az embertől az őzek és szarvasok, bejönnek a városba, sőt még közel is jönnek az autóhoz. Javier aki amúgy nagy vadász, megjegyzi, hogy itt nem szokták nyakon lőni őket. Pedig praktikus lenne az kiülni az erkélyre a hintaszékbe puskával és várni… Mondjuk ebben az igazi texasi házikóban, ami műemlék státusszal is rendelkezik. Ezek azok a házak amik igazán segítenek elképzelni, hogy milyen lehetett itt egyszer az élet, ami máig sem sokat változott.

Screen Shot 2012-11-27 at 5.26.32 PM.png
Na de térjünk vissza a négylábú bolondokhoz. Volt körülöttünk, vagy öt nőstény… kell lenni egy hímnek is itt valahol. Na meg is van a bolond állat….

Screen Shot 2012-11-27 at 5.29.56 PM.png
Igen… ott fekszik a BBQ grillel szemben az egyik ház kertéjben. Mintha tudná, hogy mi lesz a sorsa, de nem érdekli… Miért nem keni be magát és fekszik bele egyenesen a grillbe??? Vicc, elképesztően fura látvány ez, a vadon a városban és város a vadonban…

Screen Shot 2012-11-27 at 5.33.57 PM.png
Még látunk pár igazi történelmi háziókót és meglessüka  folyót is ahol Andiék fürödtek még kb 15 évvel korábban. Kristálytiszta víz, csodálatos környék és a fán pedig ott lóg az ugráláshoz szükséges kötél is…

 Screen Shot 2012-11-27 at 5.37.26 PM.png

Kicsit furikázunk a parton és látjuk, hogy a helyiek készítik elő a karácsonyi világítást a 25 fokban… meg kell, hogy mondjam, nem jön át a kárcsonyi érzés ebben a melegben.

A kis felfedező túra végeztével már hasítunk is vissza San Antonioba, ahol a vacsora egy igazi helyi étteremben van tervezve. A hely tényleg különleges és itt bizony csak kézzel evés van. Rendeltünk egy pici oldalast, pár szelet marhát, pulyka csíkokat Andinak és még egy kis kolbász is figyel a választékban. Adtak még egy kukorica saláltát, ami édeskés volt és valami iszonyatosan finom. Egy ilyen igazi country day-enk a végére egy ilyen vacsora kellett…

Screen Shot 2012-11-27 at 5.38.40 PM.png

Screen Shot 2012-11-27 at 5.39.17 PM.png

A mai napról több képet még itt találtok:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.535495486479503.134211.100000571698196&type=1

Jelenleg Javier anyukájának a testvérénél lakunk, aki egy igazi kertvárosi részen él a feleségével. Ez olyan része a városnak, amit egyszer mindenki akar látni aki nem idevalósi. Igazi szülifelis környék, ahogy azt már sok amerikai filmben láttam, de ez tényleg olyan, mintha egy film díszletén furikáznánk végig. Mivel karácsony közeleg és itt bizony a ház feldíszítését és a kivilágítását elég komolyan veszik, ezért kérem, hogy menjünk egy kört és nézzónk körbe. Elkéspesztő amit láttam, ezek tényleg úgy csinálják és abban is egészen biztos vagyok, hogy versenyeznek egymással. Elképezelem, ahogy felkel a szomszéd és meglátja reggel szemben az új mozgó hóembert, tejes kiakadás és azonnal visszavágás tervezés. Ez egy olyan igazi békés háború lehet és 1 hónapig tart minden évben. Felőlem! Nekem teszik én csak örülök a látványnak…

Screen Shot 2012-11-27 at 5.40.26 PM.png
A házigazdánk sem volt rest díszítés illetően, bár ő inkább belülről díszített fel a mindent, egészen a fürdőig… Tévedtem, mert mikor ismét este megékreztünk már a ház előtt a fák is ki voltak vílágítva, egész nap ezen dolgozott. Még andi meg is jegyezte viccesen, hogy panaszt fog tenni, hogy a ház kívülről nincs feldíszítve, de erre nem volt szükség, mert mire otthon voltunk kívülről is készen volt.

2 komment

Inside of Laredo (3.nap)

2012.11.26. 17:00 Gigu

Elnézést kell kérnem, mert tegnap internet hiányában nem tudtam megírni a harmadik nap eseményeit, igyekszem behozni a lemaradást. Bár most sincs sok időm az írásra, mert megyünk a Cowboy-ok földjére!

24-én délelőtt egy keresztelőre voltam hivatalos, ahol Andiék lettek a keresztszülei a kis Diegonak aki Jvaier testvérének és feleségének a pici fia. Nem is láttam még ilyen különleges kis srácot. Fekete és erős és vastag szálú haj figyel a fején, két sötét barna szem kandikál rám… Aranyos és nyugodt kis srác. Tagadhataltlan a mexikói származás és mivel Andiéknak is fia lesz, így sokszor elmondja, hogy reméli, hogy az övék is így fog kinézni, mert Javier csalódott lenne, ha egy kék szemű és szőke hajú srác születne.

Screen Shot 2012-11-26 at 4.44.29 PM.png(Andi, Javier és Dieego, Gerorg, Divina)

Templom előtt  a kb 30 fokban és tűző napsütésben a pálmafák alatt gyülekezik a család, szépen bevonulunk, ahol egy lengyel pap köszönt minket, természetes összeborulás a lengyel-magyar barátság jegyében… A templom modern, de mégis régies. Ugye idősnek mondható épületek itt nincsenek, mert fiatal az ország.

Screen Shot 2012-11-26 at 4.46.23 PM.png

Keresztelő nem túl nagy felhajtással, de nagyon kellemesen lezajlik és már indulunk is ebédelni, egy mexikói étterembe. Öröm és boldogság, mert mindent ki kell próbálnom gasztronómia szempontból, hogy amikor Mixivel az Iguanában ebédelünk,  az orra alá dörgölhessem, hogy ez bizony kanyarba sincs a mexikói kajával, mert tényleg nincsen és ezt most egész biztosan állíthatom. Belépve az étterembe ismét egy odaát érzem magma a határ túloldalán, tulajdnképpen egy mexikói faluban érezm magam:

Screen Shot 2012-11-26 at 4.34.03 PM.png

Gyorsan le is ülünk az asztalokhoz és érezik az apró ünnepelt is. Egy külön kis asztalon a keresztelőn kiálított igzoló lap, egy kereszt és fénykép Diegóról, valamint egy írdatalan nagy torta figyel. Miután mindeki elfoglalta a helyét Javier már mondja is, hogy milyen mexióki sört kéne azonnal rendelnem magamnak én meg természetesen kérdés nélkül cselekszem...

Screen Shot 2012-11-26 at 4.35.58 PM.png

Ebéd előtt kettő el is pattant. Megérkezik az első fogás, nachos egy iszonyatosan erős paradicsomos hagymás mártogatóssal és természetesen rettenetesen eltér a korábbiakban tapasztalt ízvilágtól, egyszerűen remek....

Screen Shot 2012-11-26 at 4.37.47 PM.png

Mellé még a szokászos bab is érkezik, ami mindig egy kicsit pépesítet formában van, de az íze szintén nagyon különleges. Ezt követően egy picinyke tál leves érkezik. Nagyon hasonlított a csülkös bablevesre, de nem volt olyan sőtét barna, hanem egészen áttetsző volt, természetesen remekül megfőtt hússal..

Screen Shot 2012-11-26 at 4.39.09 PM.png

Leves beverését követően érkeztek a nagy hústálak rajta csirke, marha, kolbászféle, továbbá még volt ott nagy darabokban hagyma és jalapeno paprika grillezve, amitől még erősebb lesz, ezt tudom tanusítani, mert írdatalan erős volt. Húsok remekül elkészítve, tényleg hibátlan!

Screen Shot 2012-11-26 at 4.40.37 PM.png

Érdekesség, hogy köretnek természetesen tortillát kapunk kis stílusos mexikói kendőbe csomagolva, van köztük buza és kukorica alapú. Miután ezt is bevertem és a mexikói konyhát A-tól Z-ig kipróbáltam jött még egy kukorica torta, ami szintén pusztított…

Közben természtesen a rokonággal is jót beszélgetek és itt is mindenki elmondja, hogy már nem mennek át a határon. Gyakaran a lövöldözéseket is hallani, néha pedig robbanatanak is, szóval a vélemény mindenhol egyezik: Átmenni nem lehet.

A gasztronomiai csoda után Javeirékkel úgy döntünk, hogy bekocsikázunk a belvárosba a határhoz, mert ezt le kell sétálni. Az idő, ahogy már említette beállt a szokásos száraz és meleg sivatagi hőségre, tegnapi viharnak nyoma sincs, sehol egy felhő. Le is parkoljuk hamar a szekeret és sétáva fedezzük fel Laredo központját. Felkészítenek, hogy itt nincs ám semi érdekes, meg ne számítsak semmire. De itt nekem valahogy mégis minden érdekes, egyáltalán nem Amerikában érzem magam, ez itt tiszta Mexikó, az autók, az utcák, az emberek. Fura dolog ez. A kirakatok dobozait és díszítéseit a folyamatosan és iszonyatosan erősen tűző nap már kiszívta, de ez is adja a hangulatot. Rengeteg az ember. Azt egyik utcán sétvla megyünk a határ felé, hogy most olyan közel menjünk amennyire lehet. Mivel a határ a város közepén van, így az onnan érkező forgalom is átmegy a város utcáin. Óriási terepjárok csili-vili ordenáré nagy felnikkel és a bassszusztól remegő rendszámtáblával jönnek és csak jönnek. Bennük súlyos kinézetű ürgék ülnek, ránézésre 10 év börtön. Az sokkal érdekesebb, hogy ők miért jöhetnek át és vajon ezek az urak mivel is foglalkoznak. Félelmetese és ez nem olyan, mint amit otthon látunk ám. Fényképet róluk nem merek készíteni, elleneben a határátkelő amerikai oldaláról igen, mondjuk már kiabálnak is, hogy nem kéne annyira ezt csinálni, de én már kitörölni nem fogom. Pár méter és nincs tovább, itt a híd és mi egy sarkon állunk egy derékig érő korlát előtt. Át lehetne ugarni és szaladni Mexikó felé, de nem őrültünk meg. Javier megjegyzi, hogy sajnálja, hogy ennyire veszélyes, mert ő is menne…

Screen Shot 2012-11-26 at 4.55.10 PM.png

(A kép jobb oldalának alsó részén látható kis korlát kanyarulatig lehet lesétálni, ott álltunk mi is)

Nem akartam ide minden képet felrakni Lardoról, ezért belnkelem a külön albumot amit fácsén készítettem neki:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.534983049864080.134121.100000571698196&type=1

Miután megfigyeltük a várost, gyorsan még beszaladunk Javier anyuájához kicsit beszélgetünk és már húzunk is a naplementében vissza észak felé San Antonióba. Jó 3 órás út ismét a semmi közepén. A rendszámtáblákon mindenhol a “The lone start state” szlogen szerepel. “A magyányos harcos csillag” ez lenne a legjobb fordítása, ahogy Javier kifejti, a “lone” szó jelentését.

Screen Shot 2012-11-26 at 4.56.37 PM.png

A sötötségben itt és ott narancssárga fényeket látni felvillani, ez bizony az olaj keresés jele, olajláz van! A felesleges gázokat égetik el, ezek ragyogják be a sötét éjszakát...

Szólj hozzá!

Black Friday and border visit (2. nap)

2012.11.24. 04:14 Gigu

Gondolom már mindenki tudja, hogy a szokásos reggelivel indult a nap, amire ma nagyon is szükségem volt, mert Black Friday révén állítólag ma én iszonyatosan be fogok vásárolni. Ezzel kapcsolatban azért nekem erős kétségim voltak, de a biztonság kedvéért már csekkoltam is, hogy a primary számlám az USD-re van-e állítva.. mintha csak éreztem volna, hogy mi közeleg.

Tesókámmal a dzsetleg hatásától még mindig 6-kor kelünk, de ez ma reggel nem is volt próbléma, mert 6:30-tól már készen állt a hotel a reggeliztetésre. Itt meg kell jegyezni, hogy az éttermi rész előtt van egy tábla amire a következő van kiírva: "Very good breakfast at 6:30, good breakfast at 8:00, very busy breakfast at 9:15", szóval mi minden alaklommal eddig a legjobb reggeliben részesültünk és ezt meg is tudjuk erősíteni. Itt Laredoban már a reggeli is eltér megszokottól, mert tortilla és bab is rendelkezésre áll, tagadhatatlan, hogy csak 3 mérföld a mexikói határ.

Szólj hozzá!

Thanksgiving in Laredo (1. nap)

2012.11.23. 16:30 Gigu

Előre szeretném felhívnia  figyelmet, hogy aki úgy érzi, hogy éhes az ne most olvassa el a posztot, mert számára súlyos traumával járhat.

Enyhén megfáradt testemet sikerült kellő képpen megpihentetni. Ma reggel egy igazi amerikai reggelivel estünk neki a napnak: pancake, bacon, rántotta, juharszirup, minden ami kell, mondjuk ez otthon felér egy 3 fogásos ebéddel, de messze van Laredo és a mexikói határ, szóval enni kell nincs mese. Így hát be is pattantunk a szekérbe és írány Laredo az Interstate 35-ösön.

DSC_0056.JPG

Szólj hozzá!

23 óra végtelen utazás (0.nap)

2012.11.22. 20:36 Gigu

Szóval, ugye még Európát nem hagytam el korábban, így rendkívül izgatottan vártam a ma/tegnapi (nem bírom már követni) indulást. Ahogy említettem jó 9-es módjára pakoltam össze, tehát hajnal 2-re kész is lettem, de már 3-kor keltem. Sokan tudjuk ilyenkor azt mondani, hogy akkor már inkább ne is aludjunk... és igaz! Olyan fájdalmas kelést, mint a mai már régen éreztem, de hamar felül kerekedett az izgalom és már robogtam is a reptérre. 6:50-kor indulás Párizsba (ráadásul napfelkltés nyálasan szép felzállás) az általam eddig még sosem alkalmazott Air France-al (most hivatalosan már Air France KLM). Köztudottan nem vagyok feltétlen oda a franciákért, de ugye röpke 13 órán keresztül ők fognak esedezni a kegyeimért, szóval félreteszek mindent ami az évek során felgyülemlett bennnem.. Egy dolog azért még zavart: az idegesítő fanszia karattyolásuk és a természetes akcentus nélküli angol tudásuk. Mind1 ezen is hamar túl bírok lenni, mert kénylemes vassal repültünk Párizsba és a jányok is kedvesen szolgáltak ki, lehet azért élveztem ennyire, mert mostanában párszor sikerült Ryanair-rel repülni és valahogy elrontották bennem a repüléssel kapcsolatban kialakult összes kiváltságos és szép élményet, de O'larry is megmondta, hogy nem kötelező velük repülni, ez amúgy erősen arra emlékeztetett amikor GYF azt mondta, hogy "el lehet innen menni, itt lehet minket hagyni". Erről majd részeletesn egyszer egy külön posztban...

3 komment

Trip to Egybesült Államok (-1 nap)

2012.11.20. 16:16 Gigu

Gondoltam itt fogok mesélni, mert van egy olyan érzésem, hogy lesz mit...

Úgy döntöttem, hogy itt minden áldott nap fogok tenni egy rövidke bejegyzést. Legfőképpen azért, mert én is szeretnék majd emlékezni arra, hogy mi is történt velem (elég ügyesek a helyiek wisky fogyasztásban és ez rám is lehet hatással). Másrészről nem akarok mindenkit fárasztani és besárgítani a fácsén a posztolásokkal, szóval akit érdekel az itt követheti a picinyke túrát.

1 komment

Lehetetlen kérdések, lehetetlen válaszok

2010.05.28. 11:32 bandessz

Gondolom már senki nem olvassa ezt a blogot, ezért merem csak kirakni ezt a bejegyzést. (Bár Zsolti viccei után... :) )
Tegnap éjszaka halálosan unatkoztam, és egy vicc oldalra keveredtem, ahol lehetetlen és megválaszolhatatlan kérdésekre bukkantam. De rá kellett jönnöm, hogy vannak válaszok. Persze ugyanolyan lehetetlenek , mint a kérdések :)

1.:Hogy kerülnek a fűre lépni tilos táblák a fű közepére?
- Vetés előtt rakják ki...

2.:Ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?
- Senki nem tudja. Régebben próbálkoztak az alkimisták a kérdés megválaszolásával. (Az aranycsinálás és az életelixír után ez volt a harmás számú projekt) De nem találták azokat a kibaszott törpöket. Hókuszpóktól kértek segítséget, aki találkozott is párral, de elfogni ő sem tudta őket.

3.:Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
-Csak paradicsom levesben. Utána olvastam a témának, és Kínában és Japánban betiltották, mert sok kisgyereknek maradandó lelki sérülést okozott, hogy nem tudta összeválogatni a pár ezres karakterkészletből a nevét.

4.:Mit csinált az ember épp akkor, amikor felfedezte, hogy a tehenek tejet adnak?
- Jobb történelem könyvekben külön rész foglalkozik a kérdéssel. Nagyon régen történt ez a hatalmas fejlődés. Még a Jura földtörténeti korban. Egy animalszex pornós weboldalon szörfölgetett az ősember.

5.:Ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?
- Nem. Tequlát isznak.

6.:Miért olyan hosszú az, hogy megrövidítebbítendő?
- Bárcsak ez lenne a problémám a farkammal is.

7.:Hogyan vesszük észre, hogy a láthatatlan tinta kifogyott a tollból?
- Felveszed a láthatatlanná tévő köpönyeged és megnézed.

8.:Miért nem ütötte le Noé a két szúnyogot?
- Volt már úgy, hogy álmosan keltél, mert egy kurva szúnyog egész éjszaka a füledbe zümmögött? Noé jó alvó volt.

9.:Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?
- Igen. Őt se ütötte agyon Noé.

10.:A vajaskenyér mindig a megkent flére esik, a macska mindig a talpára esik. Mi történik, ha a macska hátára vajat kenünk.
- 20 méter magasból az elsőt majdnem mindig a macska nyeri. De ez kifárasztja a macskákat, és elmegy még az élettől is a kedvük, így a következő dobásokra közel egál eredmény várható. Új macska alkalmazásával az első dobást megint 98%osan a macska nyeri.

11.:A Lipton dolgozói is tarthatnak kávészünetet?
- Persze. Csak nincs pénzük az indiai teaföldeken dolgozóknak kávéra.

12.:Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható hány fok lesz holnap?
- Kérdezd meg Meteorológus Mihályt.

13.:Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?
- Semmit. Ha nem álmosak, nem alszanak. Nekik kurva mindegy, hogy mikor döglenek le aludni.

14.:Az olivaolaj olivabogyóból készül, a napraforgó olaj napraforgó magból. Miből készül a baby olaj?
- Csak babából állítható elő. Ahogy a motorolaj motorból készül. Biztos forrásokból tudom, hogy a régi Simsonok a legalkalmasabbak erre a feladatra.

15.:Ha egy jármű fénysebességgel halad, mi történik ha bekapcsolja a fényszórót?
- Semmi, mert a nagy légellenállás miatt a fényszórók már rég szétrobbantak.

16.:Ha az ember a majom továbfejlesztett változata, akkor miért vannak még majmok?
- C64-es is van még. Sőt rajongói is vannak. A C64 Fan Club. A majmoknál is így megy valahogy. Green Peace néven futnak a rajongók.

17.:Ha egy taxis hátramenetben visz haza, akkor neki kell fizetnie?
- A rendőrnek mindenféleképpen.

18.:Kapnak a súlyos égési sérülésben elhunytak kedvezményt a hamvasztásnál?
- Igen, a kövéreknek meg felárat számolnak. Ezért nem érdemes elhízni nyugdíjas éveinkre sem.

19.:Hogyan kell leírni a nullát római számokkal?
- (D*X)-(II*M)+(L*CC)-(XL*C) Az egyszerűbb formulán jelenleg dolgoznak matematikusaink

20.:Ha az egyik szinkronúszó megfullad, akkor mit tesz a többi?
- Normális esetben hívják a mentőket.
 

1 komment

Boldog karácsonyt!

2009.12.25. 00:57 esgott

A blog minden olvasójának (van egyáltalán ilyen ???) békés és satöbbi karácsonyt!

Év végéig pedig még találkozunk...

1 komment

Címkék: karácsony

FIS ALPINE SKI WORLD CUP ST.GERAVIS 2010

2009.11.17. 00:16 Gigu

Szeretném a tisztelt társadalmat tájékoztani, hogy ismét belevágunk a kalandba és utazunk Franciaországba a gyönyörű Alpok nyugati végére.

Bővül a csapat is, és nem is egy taggal! Szeretném az álábbiakban a versenyzőket bemutatni.

13-as rajtszámmal Szilágyi "Csücsök" Zsolt, aki elég profi és mesternek mondaható a szakmában, jó esélyekkel fog rajthoz állni és jó formával biztosan nyer. SZPONZOR: "NETI, BME, Szigethalom Város Önkormányzata"

666-os rajtszámmal (pálya devilje) Horváth "Hori" Ádám fogja a rajtgépet ostromolni, esélye csak akkor van, ha az alkohol a szervezetét kiengedi a fogságból. Persze ezt ő sem akarja igazán, így tartós kapcsolatnak néznek elébe, amit én személy szerint nagyban támogatok. SZPONZOR: "Ballentines, Soproni Sörgyárak Zrt., MILF International"

1-es rajtszámmal Lakics "Laza" Fruzsi koptatja, majd a (remélhetőleg) havas pályákat. Napilapok szerint elég szoros és közeli viszonyban van a 13-as induló Szliágyival, kapcsolatuk során a síelés rejtelmeibe is bevezetést kapott, így rá is érdemes fogadni. SZPONZOR: "CITIBANK"

807-es Krenkó "Kartics" Károly, nos itt egy új indulóról beszélhetünk, de valójában már nagyöregnek számít. Búcsúja majdnem Backham-ével ért fel, de ő is visszatér. Kellően meredek lejtőn nagy lendülettel hatalmas előnyt szerezhet. Veszélyes lehet a dobogóra! Barátnője Éva otthonról fogja a TV-én keresztül támogatni. SZPONZOR: "SONY PLAY STATION, SEAT, és minden blúréj gyártó"

2-essel indul a Horváth család másik tagja Horváth "Lacka" László, ő még nem sokat nyilatkozott a médiának, de csendessége valójában nagy tehetséget rejthet, no persze lehet ez nem is igaz... Amúgy információink szerint ő is iszik. SZPONZOR: "nincs adat"

12-essel Terbe "Gigu" István indul, itt nagyon nem akarok semmi mondani, majd a képek, videók és eredmények magukért fognak beszélni. 1 éve rakták a lécet a lábára, de gyorsan tanul. SZPONZOR: "CITIBANK,MORRISONS"

Indul még párosban két versenyző, de Sonák "Sonka" Norbetről és Nagy Zsuzsiról egynelőre nincsen sok adat. Annyi azért tudunk, hogy Debreceniek és mivel a város híres a nagy síelős nemzetéről, veszélyt jelenthetnek. SZPONZOR: "CITIBANK"

Remélem a társaság a fentiek alapján jól fel tud készülni az ellenfelekből. Ajánlott mindenkinek az izmok átmozgatása és a mentális készülődés is, mert ez esti "SVINDLI" partiban Lakics Fruki rendsen próbára fogja tenni az idegeket a tavaji tapasztalatok alapján.

Mindenkinek jó felkészülés időszakot kívánok! Annyit elárulok, hogy én a Taktaharkányi edzőtáborban fogok készülni a sajtó teljes kizárásával.

Természetesen a kommentekben várjuk az infókat, hogy ki és hogyan készül!

Have a nice day!

Gigu

 

3 komment

Cs party

2009.06.30. 17:13 Tsongor

Hejho!

Holnap, azaz szerdán este party nálam, mindenkit sok szeretettel;) jertek jertek nosza járjunk táncot!

p

1 komment

Válogatás

2009.06.15. 22:07 esgott

- Miért nem origamizott Batu kán?
- ???
- Mert nem hajt a tatár!


- Miért olcsó az abrak?
- ???
- Mert ló-koszt!


Bemegy a skót a vendéglőbe, sorra eszi a legjobb ételeket, majd szól a pincérnek:
- Főúr, kérem! Kinek kell fizetni?
A pincér magától értetődő könnyedséggel:
- Hát nekem!
- Huh! - sóhajt fel a skót megkönnyebbülve - már azt hittem, nekem!


- Hogy élvez a robot?
- ???
- Kiveri a biztosítékot.


Tegnap beállított hozzám egy Tyrannosaurus Rex és Hamlet.
Volt nagy dínóm, dánom…


Két paraszt gyerek beszélget a sex-ről.
- Múltkor nagyban tolom a Rozit, ecce csak bejön az annya!
- És mit szót?
- Nagy dumát nem ersztett meg, csak annyit szót, hogy mmuuuúúúú.


- Melyik a leghatásosabb fájdalomcsillapító?
- A -5, mert az egyből hat.

Az utolsót pedig külön Karcsinak:

-Hogy hívják a játékos sünt?
-???
-Pléjsztésün.

1 komment

Címkék: fárasztó vicc

Bréking

2009.06.13. 16:30 horiginal

Ma reggel 6-tól lehet foglalni Facebookon nicknevet. Megéri gyorsan rákattani és megcsinálni, mert elhalásszák előletek a jókat. Ezentúl a facebook.com/nickname-en keresztül is eltudnak érni titeket. Tehát a pl a facebook.com/horiginal az én vagyok.

Beállítani itt lehet: http://www.facebook.com/username/

Update: Később NEM lehet megváltoztatni!

Szólj hozzá!

Címkék: facebook nickname

"Tolakodás a buszon egy szaros ülőhelyért"

2009.06.11. 13:06 bandessz

Ez a bejegyzés egyáltalán nem lesz vicces. Sőt... Inkább szomorú ésfelháborító.

A történet ott kezdődik, hogy jövök haza ma délelőtt. Budapest legszínvonalasabb tömegközlekedési eszközén utazom. Igen, igen. A 24-es villamos. Vagy mondhatnánk a "brazil vonat". Haller utcánál egy vak lány száll fel, vakvezető kutyával. Valahogy odatalálnak egy székhez, de egy jól szituált nő (egy utolsó undorító szétbaszott fejű lotyó) ücsörög nyugodtan a széken. Gondoltam hogy nincs gond, átül a nő, mivel nem volt foglalt minden ülőhely. De úgy látszik túl naiv vagyok. A fehér bottal már a térdét csapkodják a nőnek(?), de meg nem mozdulna... Végülis mekkora fizikai megterhelés lenne azt a löttyedt seggét 2 méterrel odébb tenni, nemde?

De ami igazán elszomorított, hogy az emberek úgy viselkedtek, mintha moziba lettek volna. Unalmas ki napjuknak talán a szerencsétlen lány volt a csúcspontja, ahogy próbál legalább valami kapszkodót találni, ha már ülőhelyet nem sikerült, miközben elindul a villamos. És mivel nem lát minket, gátlástalanul bámulhatjuk, ahogy küzd, hogy talpon maradjon.

Ennek tényleg úgy kell kinéznie, hogy én baktatok végig a fél villamoson, hogy leültessem egy üres helyre a lányt??? Még szerencse, hogy a kultúrált, megértő és segítőkész 21. században élünk...

Természetesen nem szándékoztam általánosítani ezzel a történettel. A 3-as metron például rendszeresen szoktam látni egy vak bácsit. Neki segítenek az emberek felszállni, leültetik, aztán leszállni is segítenek általában.

2 komment

Na mi va(n)!Summer Fesztivál!

2009.06.09. 22:21 Gigu

Helyszín: Taktakenéz helyett Balaton

Időpont: Július 26-tól(vasárnap) augusztus 02-ig(vasárnap)

13 komment

Panaszlapok

2009.06.09. 17:26 esgott

Ha már szóba kerültek a repülők, ezt a levelet nem olyan régen kaptam és kapcsolódik a témához:

2 komment

Címkék: repülés quantas panaszlap

(frissítve) AF 447 ismét egy misztikum

2009.06.05. 14:53 Gigu

A kép elég komoly bizonyítékot rejteget! Ez az Airbus 330-as függőleges vezérsíkja...A gép nagyobb darbjai hiányoznak ugyan, de már biztos...A feketedobozokat keresik, mivel a tenger itt 4 ezer és több, mint 6 ezer méter mély is lehet, így lehet nem fognak előkerülni. A feketedoboz max 6 ezer méter mélyről képes jeleket küldeni..

Gondolom mindenki hallotta, hogy június 1-én kora reggeli órákban az Air France 447-es járata Rio de Janeiro és Párizs között eltűnt. Nagyábból mindenki hallotta a részleteket, de van itt pár olyan dolog ami elég érdekesnek mondható.

Annyi információ áll jelenleg a rendelkezésünkre, hogy a feltételezett balesetet megelőzően a gép hibaüzeneteket küldött a párizsi központ felé(ezeket nem a pilóta küldte, hanem egy automatikus rendszer) a gépen elektronikus hibát , majd alkatrészek leszakadását és végül légnyomás csökkenést jelentett(ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel komoly sérülések voltak,vannak a gépen)

Második inormáció, hogy egy arra járó gép pilótája fényes drabokat látott vízbe hullani, az adott időpontban, amit ugyan erről a gépről egy utas is látott. Pilóta állítás szerint kb 6 mp alatt a vízbe is értek(ez elég gyorsnak mondható)

Haramdik infó, hogy pár napja bejelentették, hogy megtalálták a gép darabjait és egy hatalmas kerozinfoltot is felfedeztek az óceánon.

VALAMI MÉGSEM STIMMEL ha másik pilóta állítása szerint robbanást látott a levegőben, akkor kerozin nem lehetne az óceánon egybefüggően, mert az teljesen elég, vagy szétszóródik. Ha pedig azt nézzük, hogy kerozin van a tengeren akkor egyben kellett a gépnek vízbe érnie....

Mai bejelentés azonban nálam viszi a pálmát:

Brazil légierő kiemelte a roncsokat, de megállapították, hogy ezeknek a roncsoknak semmi köze sincs az AF 447-es járatához és a kerozinfolt, pedig olajfolt! Ennyi olaj meg nincs egy repülőben....no comment

Eddig mit tudunk megállapítani?

A gép nincsen eltűnt, elveszett, nyoma sincs... Semmi! Konkrétan nulla! Fekete doboz jelét sem találják és szerintem nem is fogják! Azért azt is megjegyezném, hogy elég fejlett már a technikánk és elképzelhetetlen az, hogy a földön egy panelház nagyságú tárgyat ne találjunk meg, gondolom ezzel mindenki tisztában van! A repülés történetében kb 4 olyan balaeset van, aminek okára soha nem derült fény, de olyan még nem volt, hogy úgy zárjanak le valamit, hogy a gép köddé vált....Várjuk a fejleményeket!

2009/06/08

 

 

Gigu

17 komment

Címkék: repülés légikatasztrófa af447

Webszemét 1.0

2009.05.30. 00:31 horiginal

No comment:))

Szólj hozzá!

Címkék: jesus webszemét

A pap és a citrom esete

2009.05.25. 16:08 esgott

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba. A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így. Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:

6 komment

Címkék: koldus pap citrom

süti beállítások módosítása