Előre szeretném felhívnia figyelmet, hogy aki úgy érzi, hogy éhes az ne most olvassa el a posztot, mert számára súlyos traumával járhat.
Enyhén megfáradt testemet sikerült kellő képpen megpihentetni. Ma reggel egy igazi amerikai reggelivel estünk neki a napnak: pancake, bacon, rántotta, juharszirup, minden ami kell, mondjuk ez otthon felér egy 3 fogásos ebéddel, de messze van Laredo és a mexikói határ, szóval enni kell nincs mese. Így hát be is pattantunk a szekérbe és írány Laredo az Interstate 35-ösön.
1 óra elteltével sikerült elhagyni San Antoniót, amiről azért jó tudni, hogy 1,8 milló amerikainak ad otthont, szóval egy Budapest méretű városról beszélünk. Izgatottan vártam ezt az autókázást a vadnyugaton, mert tudtam, hogy tulajdonképpen a sivatagon kerszetül fogunk 3 órán át nyíl egyenesen menni, de ez azért mégsem egy olyan akármilyen unalmas élmény lesz. Valójában semmi extra nem történt, de én valahogy ámulva néztam a halatlmas nyerges csőrös kamionokat, továbbá a elékpzelhetetlen méretű terepjárokat. Azt amúgy meg kell jegyeznem, hogy alapvetően itt minden kétszer nagyobb, mint otthon. Az út mentén aztán hamarosan a ranch-ek vidékére érkeztünk igazi szép nagy és díszes kapuk jelezték, hogy különleges helyre vezetnek ezek a földutak lovak és élő steakek szaladgálnak és legelésznek a határban. Alacsony és szárazságot jól tűrő fák és katuszok tarkítják a vidéket, sokszor azon gondolkodom, hogy milyen környék lehetett ez amikor még csak tényleg lóháton és szekérrel közelkedtek itt emberek, de az biztos, hogy ez egy nem vénnek való vidék lehetett. Bud Spencer és Terenc Hill is tulajdonképpen itt lakott és élt többek szerint! Az autópálya jó széles 75 mp/h a limit és középen végig egy jó széles füves csík található, hogy dráma esetén ne egyből a szemben jövő gépjáművekkel nézzünk kellemetlen fakasszemet.
Egy jó két órás út után meg is érkeztünk Laredoba ami határátkelő a mexikó felé. Ez már maga egy külön több oldalas történet. Holnapi posztban kicsit beszélek erről részeltesebben, de ma inkább legyen a hálaadás a téma. Laredoba érve egy tipikus texasi városkát láthatunk, de itt azért már erősen érezni Mexikó közelségét, gondolok itt az emberekre és különben is minden spanyolul van kiírva, természetesen nekem a barcelonai srácnak így olyan, mintha "otthon" lennék. Például spanyol honabn is úgy kérem, hogy: "unákáfékonleccseporfávóre" na meg itt is. Szóval megérkezünk az igazi kertvárosi környékre, Javier anyuájához, ahová éppen minő meglepő módon a pulyka is akkor fut be, melyet Javier testvére készített el pompásanigényesen. Röviden annyit róla, hogy 5 kg, volt és kb 5 órán át nagyon lassan és alacsony hőmérsékleten sült, kb 30 percenként meg lett kenve a vajas mázzal, hogy szárazságnak esélye sem legyen, töltelék pedig egész zöldségekből és gyümölcsökből állt: répa, hagyma, citrom stb. A tetején pedig pár szelet ropogósra sült bacon is figyelt a biztonság kedvéért.
Most úgy érzem jó távol lenni Európától, mert többen is valószínűleg legszívesebben lelőlének, hogy most fejezzem be... De nem...
Gondolom mindenki találkozott már a filmekben hálaadásos jelenettel, ahol az egész pulyka ott figyel az asztalon és valaki vad mozdulatokkal esik neki, hogy felszeletleje. Na itt nem ez történt, Javier esett neki, de az is jól látszott a mozdulatain, hogy egészen biztosan nyert körzeti bajnokságot a pulykaszelésben, mert az eredmény ez lett...
Igen, pont olyan finom volt, mint amilyennek kinéz. Egészen biztos, hogy életem legjobb pulykája volt, akár a tegnapi hambi. Szószok és köretek minden mennyiségben, olyan filmeszrű jelenet volt már megint az egész és én állatira élveztem, hogy részt vehetek egy ilyen eseményen. Jó hangulat, kellemes társaság, mi kell még? Hát az igazi amerikai pite...
Erről szerintem már semmit sem kell mondanom, a kép el bírja mondani amit akarok és eza lényeg.
Ezt amúgy Javier testvérének a férje sütötte, aki amúgy eléggé szeret főzőcskézni és elég jól is megy neki. Ja bocsánat! 6-an vannak testvérek szóval elég népes családi találkozó volt és kicsit nehéz volt követni, hogy ki kivel van, de én korábbról már ismertem a csáld elég nagy részét szóval nekem nem volt gond.
Itt még találtok pár képet a tegnapi napról:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.533647376664314.133807.100000571698196&type=1
Most viszont már túlvagyoka szokásos amerikai nem kicsi reggelin és Black Friday révén hamarosan én is csatlakozom a vásárlók tömegéhez, aztán meg jobban megnézem a városkát.
